Will you?

Nyugi, nem most fogok elkezdeni politizálni itt a blogon, bár mostanában jó néhány közéleti téma kapcsán irtózatosan vissza kell fognom magam, hogy ne szóljak hozzá mások posztjaihoz, vagy hogy ne próbáljak téríteni itt - de nem hiszem, hogy lenne értelme. De azt had meséljem el, hogy néhány szegedi ismerősömnek az jutott eszébe a náluk átutazó menekültek  kapcsán, hogy hogyan lehetne könnyebbé, emberibbé tenni a napok, hetek óta utazó emberek, családok útját, és elintézték, hogy az állomáson legyenek új csapok, ahol tudnak tisztálkodni, míg várakoznak, adnak enni- és innivalót nekik, biztosítanak tiszta ruhát, lehetőséget borotválkozásra, a telefonok töltésére, intéztek ingyen wifit, ellátják a gyaloglástól sebesült lábakat és egyéb bajokat, bicajt kölcsönöznek a gyerekeknek, hogy kicsit levezessék az energiáikat, vagy csak beszélgetnek velük, minden nap ott vannak, és önkéntesként csinálják, szóval... Büszke vagyok rájuk (fotók ITT, a kedvemért nézzétek meg). Néha kicsit ki kellene tekinteni a szűk kis világunkból, és mások nézőpontjából is körülnézni*.

*Tegyétek meg, hogy nem indítotok szájkaratét itt erről.