Itt a környéken meseszép kis falvak vannak, viszont minden harmadik ház üresen áll, elhagyatott és romos. Ahogy sétálgatunk, nézegetjük, hogy milyen szépek az épületek ilyen állapotban is a levendula színűre festett zsalugáterekkel, milyen hangulatos lenne megvenni egy házat itt, jól felújítani és beköltözni, aztán süthetném a tarte tatinokat meg a sok quichet, macskák napoznának a küszöbön, a gyerekeink pedig már ovis korukban folyékonyan beszélnének franciául. Persze ez mind csak vicces álmodozás, én biztosan halálra unnám magam itt, főleg ilyenkor, ugyanis alig látni embert, gondolom mindenki nyaral, semmi nincs nyitva, de még a gyógyszertár meg a pékség sem, reggelente komolyan meg kell küzdenünk a napi croissantokért..
Én már egy kicsit unom magam, hiszen egy hajón vagyunk egész nap, ezer zsilipen kell naponta átküzdenünk magunkat, amit a fiúk nagyon élveznek, de így az ötödik nap nekem már akkor is nagyon álmosító az egész, ha gyönyörű a táj - alszom, olvasok, napozom, szendvicseket, fröccsöt meg kávét csinálok a srácoknak. Közben mindenféle tök jó zenét hallgatunk, többek közt bluest, amitől olyan a hangulatunk, mintha a Mississippin hajóznánk, mint a Tom Sawyerben meg a Huckleberry Finnben. Én szeretném, ha többet csavarognánk meg kirándulnánk, de az útitervünkbe nem fér bele sajnos.
Otthon mi újság van:)? Fura így teljesen, internettelenül kiszakadni otthonról, szerintem akkor volt utoljára ilyen, mikor még nem neteztem.
Legalább jól kipihened magad :) Amióta tavaly dél-Franciaországban jártam, azóta nekem is az a tervem, hogy ott kellene lakni, mondjuk legkésőbb nyugdíjas koromban. Engem az sem zavarna, ha nincs sok ember, sőt! :) További jó nyaralást és fotózz sokat!
VálaszTörlés