Home sweet home

Az volt az utolsó napokkal, hogy kicsit besokalltam. Tudtuk, hogy ez mély víz, egy hónap zsömözsövö után bevenni magunkat egy egész hétre egy hajóra az ő barátaival, akikkel ők félszavakból megértik egymást, és akikkel én akkor találkoztam először. Nagyon cukik és szimpik nekem, és szerintem jól megtaláltuk a hangot, de mégiscsak kilógtam a sorból, és az ötödik naptól már nem volt kedvem több fröccshöz, több számomra ismeretlen történethez, több fiús poénhoz. Én alapvetően nyitott vagyok, de csak akkor szociális, ha van a dologhoz kedvem, és egy idő után már nem volt. Jó lett volna kettesben lenni a pasimmal, vagy többet kirándulni, ahelyett, hogy a hajón ülünk és bámuljuk a lassan elvonuló tájat meg a zsilipeket, de ez volt az útiterv, és tartottuk is magunkat hozzá, meg hát ez egy ilyen barátos utazás volt. Délutánonként, miután megérkeztünk az aktuális kikötőnkbe, elmentünk kicsit körülnézni kettesben, de iszonyú pici, isten háta mögötti faluk ezek, volt olyan, ahol még pékséget vagy patikát sem találtunk, nem volt túl sok látnivaló a csodás romos házakon, meg a küszöbökön alvó macskákon kívül. Szóval a végére látványosan elegem lett, amit sikerült úgy tálalnom, hogy szegény azt hitte, ennyi volt, szakítok vele, de aztán megbeszéltük, hogy valószínűleg túl extrém szitu volt ez így egy bimbódzó kapcsolat legelejére, és hát tudtuk, az egyik barátja meg is mondta, hogy vagány vagyok, hogy ezt bevállaltam, és ez egy igazi próbatétel lesz nekünk. Azért az utolsó 2 napból kihoztuk, amit ki lehetett, ő jobban figyelt rám, én meg erőltettem a szociális oldalamat meg a fröccsöket, no meg pénteken elmentünk kirándulni egy nagyvárosba. Mondjuk mivel ott is a többiekkel voltunk ott sem az történt, amit én szerettem volna, de azért egész jó volt. Legközelebb kettesben megyünk.

Tegnap este 9 körül meglehetősen fáradtan értünk Budapestre. Bármennyire sok finom sajtot, felvágottat, pástétomot és baguettet kóstoltunk (én pedig rengeteg, rengeteg kagylót ettem), most egy darabig nem fogok kenyeret meg szendvicset enni, brrrr. Csak salátákat, rengeteg zöldséget meg levest kívánok. Bent aludtam nála, este még kiültünk az ablakába egy pohár Irsaival (szerintem simán veri a francia borokat, vagy az én ízlésem ilyen egyszerű, mint a balta, nem tudom), és egyből visszazökkent minden a helyére, visszakaptam a harmóniánkat, pedig bevallom, egy picit már elkezdtem aggódni, hogy valamit elrontottunk. De aztán reggel alig bírtunk elválni egymástól, szóval nincs baj.

Aztán reggel hazajöttem, apukám kijött értem autóval a vasútállomásra, kaptam reggelit meg paradicsomot a kertünkből, hársfateát mézzel, a kutya meg a macska pedig azóta el nem mozdulnak mellőlem. Áldom az eszem, hogy az indulás előtti napon még kitakarítottam, olyan volt megérkezni a besötétített, hűvös, tökéletesen tiszta lakásomba, mintha egy zen buddhista templomba léptem volna be. Jó itthon lenni.