Kaptunk két hét haladékot a tanmenetek megírására, aminek hallatán azonnal kiesett a kezemből a toll billentyűzet. Illetve az egyiknek a megírásában már pont nagyon benne voltam, de arra meg mondta az egyik kolléganőm, hogy ahhoz a tantárgyhoz még nem tudjuk, mit kérnek a vizsgán, úgyhogy azzal még ne dolgozzak. Szóval akartam én ma is dolgozni, csak lebeszéltek róla.
Mindenki nagyon bátorít egyébként, és azt mondják, hogy nagyon szerencsés lesz az az osztály, akinek én leszek az osztályfőnöke, mert (idézem egy idősebb kolléganőmet) fiatal vagyok, kedves és vagány. Az igazgatóhelyettes pedig azt mondta még a hét elején, hogy én egy úrnő vagyok, mert elvállaltam ugye az osztályfőnökséget, meg egy másik végzős, problémás osztályt is angolból, akik utálták egymást a tanárnőjükkel, az osztály retteg, hogy emellett a nő mellett nem tudnak leérettségizni (nem csodálom amúgy), és a nő is le akarta adni őket. Azt nem tudom, hogy úrnő vagyok-e, de azt igen, hogy én csak jól jöhetek ki ebből a helyzetből, és ez egy szuper kihívás, ráadásul nagyon valószínű, hogy ezek a gyerekek értékelni és szeretni fognak. Csak abban reménykedem, hogy a saját osztályom is értékel majd.
Szóval délig ment megint a kávézgatás, internetezgetés, smúzolgatás, majd jól hazajöttem, illetve elmentem postára meg a piacra. Annyira fájnak a combjaim amúgy a tegnapi edzéstől (pedig lelkiismeretesen nyújtottam), hogy alig bírok biciklizni (meg menni, leülni, lépcsőn le- és felmenni), úgyhogy szép lassan csinálok mindent. Úgy volt, hogy ma megyek Budapestre, de szerintem nem bírok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése