2015. szeptember 11., péntek

Nem. :(

Már megint tele van dilemmákkal a fejem. Persze folyamatosan óráim lesznek egész nap, de ma dolgozatiratós napom van, szóval majd részletekben. 

Szerintem tök szupin túltettem magam a váláson, legalábbis szeretem ezt gondolni. Kellett hozzá néhány radikális döntés, de működtek, tartottam magam ahhoz, amit elhatároztam, ügyes vagyok, tisztában vagyok vele, hogy ez nekem így jobb hosszútávon. Nem gondolok rá, nem szomorkodom miatta, hiszek benne, hogy majd lesz jobb. 

De van ez a fiú, a francia, aki az exférjem barátja, és tegnap megint belefutottam a levelébe, ahogy takarítottam a FB inboxomat, és megnyitottam a profilját (ő az, akinek nem jelölöm vissza a let's be friends nyomulását). És volt rögtön egy kép, aminek a kommentjeiből rájöttem, illetve arra következtetek, hogy az a lány, akit az exférjemen keresztül ismerek, és a legjobb barátnőm lett, de tényleg, imádtuk egymást, most az exem barátnője. 

Ez a lány, amikor megismertem, már tizeniksz éve együtt volt egy fiúval, aki az exem legjobb barátja volt, és aki amúgy orrba-szájba csalta. Én több irányból is tudom, hogy egész konkrétan másik barátnőt tartott mellette évekig, amikor először találkoztunk, azt ecsetelte, hogy milyen romantikusan ismerkedett meg a másik barátnőjével. Ez a lány pedig semmit nem sejtett az egészből, a haverok sunnyogtak, mi is, mert mit lehet ilyenkor tenni, ő pedig sírdogált otthon, mert a fiú megmondta neki, hogy nem akarja feleségül venni, és nem akar gyereket (tizeniksz év után, egyetem óta voltak ugye együtt). Én győzködtem, hogy hagyja ott a fiút, de hát persze nem. Na de úgy tűnik, hogy ezek szerint szakítottak, és az exem meg ő egymással vigasztalódnak.

Kicsit megütött a dolog, szerintem ez nem furcsa, de Isten látja lelkem, meg hát ti is itt a blogon, hogy szívből kívánom, hogy legyenek boldogok együtt, szerintem össze is illenek, mindketten nagyon cukik, szuper kis páros lesznek ők. Amióta mi szakítottunk, a lány sincs már az életemben, szóval nekem ez nem veszteség, illetve sajnálom, hogy már nem vagyunk barátok, de nekem ez így egyszerűbb. Arról meg nem is beszélve, hogy az ok, amiért elváltunk, a férjem részéről nem oldódott meg, neki egész életében együtt kell ezzel élnie, és az ég óvja azt a csajt, aki ennek ki lesz téve ennek a dolognak, mert hogy ki lesz, az tuti - de ez már nem az én problematikám. Na, és még örültem is este, hogy milyen kevéssé érint meg a dolog, és könnyű szívvel feküdtem le aludni. 

És akkor arra ébredtem hajnal 4-kor, hogy elmegyek hozzájuk a gyönyörű közös lakásukba (fogalmam sincs, hol, hogyan élnek pedig), és hisztizve, kiakadva számon kérem őket, hogy hogy a faszba jönnek ők ehhez, és én hogy át vagyok vágva, és hát úristen. Egész hosszú álom volt,  emlékszem rá részleteiben, és iszonyú megalázó érzés még úgy is, hogy csak álmodtam az egészet. Most komoly? Így érzek? De hát nem is így érzek. :( 

folyt. köv. 

4 megjegyzés:

  1. Borsónyira facsarodott össze a gyomrom, amikor elolvastam ezt a bejegyzést. :(
    Külső szemlélőként pedig két szó: "kommentek" és "következtetek". Ilyen szempontból a FB, az Insta, de még a LinkedIn is az ördög műve; hogy az ember meglát hiányos infómorzsákat és következtet és agyal, és gyilkolja magát. Most mondhatnám, hogy jajj hát csak találgatsz, de mindenki járt már így, ha ez a találgatás beette magát az agyadba, akkor heló.

    Visszatérve a témához: mindenkinek más segít. Van akinek a totális törlés/tiltás (én módszeresen gondoltam végig, hogy kiket kell tiltanom ahhoz, hogy még úgy se jussanak el hozzám ilyen jellegű képek, hogy az ismerős ismerőse lájkolta/osztotta), van akinek a szembenézés, van akinek a haverkodás.

    Plusz még egy: rémeseket álmodni sztem kifejezetten jó. Sztem ez is egy módja a feldolgozásnak; megálmodod ezt, ott és akkor az álomban jó szar, megalázó, volt egy rossz estéd, DE felébredsz, végiggondolom és rájössz, hogy úristen, dehogy csinálnál ilyet (odamenés, ordibálás).
    Szóval sztem sem "érzel így", csak ez is a feldolgozás része.
    <3

    VálaszTörlés
  2. Álmodás közben dolgoz fel és enged e sok mindent az ember. Amikor ( másféle okból kifolyólag) rengeteg éjnyit nem aludtam rémálmok miatt ( visszaaludni sem mertem, nehogy álmodjak), akkor egy prszichológus barátnőm azt mondta, ezeket az álmokat nagyon rossz megélni, de hasznosak, mert a még fel nem dolgozott gubancokat segít kioldani és elengedni. Nem feltétlenül rossz tehát, hogy ilyet álmodtál.

    VálaszTörlés
  3. Egyetértek az előttem szólókkal, én is akkor szoktam az engem nyomasztó dolgokkal álmodni, mikor már el tudom engedni őket. Úgy érzem, az agyam ilyenkor tesz pontot a mondat végére.

    VálaszTörlés
  4. Én akkor álmodtam ilyeneket, mikor még mélyen bennem voltak a dolgok, mióta elengedtem őket, nem álmodok hasonlókat.

    Amúgy szerintem ez teljesen normális, hogy így reagáltál erre, sőt, menő, hogy csak álmodban. Én a mai napig kiborulok, ha az exem valami olyan lányt környékez meg, akit ismerek, bárki mással van, nem érdekel, drukkolok neki, tényleg, de amikor megtudtam, hogy lefeküdt a gyerekkori barátnőmmel (akivel már nem vagyunk jó ideje barátnők), hát, kurvára kiakadtam rá, pedig már vagy 3 éve éltem boldog kapcsolatban.

    VálaszTörlés