Azon gondolkodtam ma, hogy mennyire ironikus, és milyen tökéletesen bemutatja a világunkat az, hogy néhány óra alatt 150 lájkot kaptam az új (amúgy nemúj) profilképemre a féjszbúkon, és mentek alá a cukkerkodások, de közben tökegyedül töltöttem az egész délutánomat és estémet (illetve a tanmenetek azok hűségesen ott voltak velem), és akikkel kommunikáltam (a pasim, a bátyám, egy kolléganőm, Pillanat), azokat is én kerestem, mert amúgy senki sem foglalkozik velem/ír rám/emeli fel a telefont. Ez nem nyüszögés, csak ténymegállapítás. Ezért utálom a fb-os születésnap-köszöntéseket is, hát mennyire személytelen már, hogy még egy sms-t sem kell írni? Amióta én leszedtem onnan a szülinapom, alig köszönt fel valaki, de nem baj, mert akik igen, azok viszont nem csak illendőségből teszik, kapok tőlük ölelést meg puszikat, és koccintanak is velem.
Én kifejezetten örülök neki, ha senki nem keres mostanában. Imádok egyedül szöszmötölni meg miegymás :)
VálaszTörlésAmúgy meg cuki és kész :)
Én gyarló vagyok, mert ugyan direkt nem szerepel az adataim között a szülinapom dátuma, de az esemény után kirakok egy fotót, szóval vizet prédikálok, bort iszom... :/
VálaszTörlésAz, hogy éppen nem keresett senki... Ez rám is jellemző. Engem sem keresnek mindig, én sem keresek már mindig. (Ma nem vagyok bölcs.)
Nekünk bloggereknek mégiscsak tök jó, mert mi itt fogunk elmagányosodni a neten az olvasóink körében, és lehet, hogy a kutya sem ismer vagy keres minket, de azt tudják, mit gondolunk (vagy legalább azt, hogy mit eszünk és mit viselünk) :D
VálaszTörlésMartine: :D
Törlés:)))
TörlésLehet, hogy senkit nem hív senki, mert mindenki arra vár, hogy a másik hívja. :)) Amúgy nyilván nem. Én tegnap anyukámmal és Ilonkával beszéltem telefonon. Ha az egyéb is számít, akkor Ashtonnal viberen, meg a főnökömmel skype-on.
VálaszTörlésMeg a barátnőddel személyesen!
TörlésA kis huncut, Ashtonról nem is mesélt... kikérem magamnak :P
Törlés