Csütörtökön annyira fáradt voltam már, hogy lemondtam az esti szülinapi házibulit, pedig a legkedvesebb kisbarátaim voltak ott, de egyszerűen már nem tudtam kijjebb tolni a határaimat. Jellemző, hogy annyira megszoktam az utóbbi hetek iszonyú pörgését, hogy bűntudatom volt attól, hogy otthon maradtam. Aztán a sorozataim megtekintése után már édesdeden aludtam 9-kor, és szépen kialudtam magam, másnap reggel már minden rendben volt.
Tegnap a fiúval elmentünk Clara Valente koncertjére az Ellátóházba. Ő egy nagyon népszerű brazil énekesnő, a hangja meg a stílusa is tiszta Bebel Gilberto. A bossa nova nekem nagy kedvencem, úgyhogy ott kellett lennünk. A hiba a dologban az volt, hogy a hölgy az európai turnéjára csak két zenészt hozott maga mellé (vagy legalábbis ezen a koncerten így játszottak), egy dobost és egy gitárost, a lány pedig egy szintetizátoron kísérte magát időnként, és hiába énekelt jól, meg voltak jó számok (is), mivel a kíséret egy része gagyi gépzene hangon szólt a szintiből, az egésznek ilyen lagzis szórakoztatás hangulata volt, ami egy igényes zenésztől pffff.
Utána ücsörögtünk még egy kicsit a Mikában, aztán mondtam, hogy én lassan megyek, mert holnap is jelenésem van, ki kell pihennem magam. Ő meg mondta, hogy ha megengedem, hazahoz, hogy még egy kicsit együtt lehessünk - még sosem járt nálam. Így történt, hogy egy óra múlva leparkoltunk itthon, a kapunk előtt, hajnal 2-kor pedig még nagyban világmegváltottunk a teáink fölött a konyhaasztalomnál.
Eddig kvázi baráti alapon találkozgattunk, úgy tűnik, egy igazi úriemberrel van dolgom, akivel nagyon jól érzem magam, és iszonyat izgi, hogy milyen lassan történnek a dolgok. Úgy bánik velem, hogy 100%-ig nőnek érzem magam mellette, nagyon határozott, vicces és szórakoztató, viszont abban a pillanatban, hogy arról kezdünk beszélni, hogy mi van köztünk, vagy ha egymáshoz érünk, átváltozik félszeg kisfiúvá. A randi végén maximum egy puszit kapok, meg egy suta ölelést, miközben nagy sóhaj kíséretében beleszagol a hajamba. Nagyon jó ez így nekem, és jó nem siettetni a dolgokat.
Tegnap este viszont kicsit megnyílt, és most már tudom, hogy a határozottság és a rengeteg duma mögött egy bizonytalan kölyök áll, aki bármit megtenne, hogy szórakoztasson, hogy jól érezzem magam vele - és hát szerencsére nem végzi rosszul a dolgát. Mondjuk pont most, hogy kicsit talán közelebb kerülnénk egymáshoz, elutazom 2 hétre, de lehet, hogy ez még inkább kiélezi azt, ami köztünk (kezdődő félben) van.
Örülök és ez nagyon jól hangzik. :) Szeretjük a lassan kibontakozó dolgokat. :) Wúúúúúúú. :))
VálaszTörlésÉn pontosan egy ilyen tempóban induló kapcsolatra vágyok, úgyhogy most már nem csak Párizs miatt irigykedem :P :)
VálaszTörlés