Munka, pihenés, szórakozás

Annyira azért nem egyszerű ügyesen egyensúlyozni a munka, a fun és a pihenés közt. Pénteken csak fél 1-ig dolgoztam, de 5 órám volt folyamatosan, és annyira fáradt voltam, hogy alig bírtam koncentrálni, mintha lemerültek volna az elemek, pedig ez volt a lazább hetem, a jövő hét lesz gyilkos, sokkal több óra, délutánonként is, kedden fogadóóra, mindemellett sport és programok. Szóval hazaértem a suliból, később, mint terveztem, mert volt még bent tennivalóm, kicsit gyönyörködtem az 'új' lakásomban, pakolásztam, ebédeltem, de fejben már készültem Budapestre. Volt még 2 órám a vonatig, gondoltam ebből egyet meditálok, egyet pedig készülődöm. Lefeküdtem a kanapéra, betakaróztam, de éreztem, hogy ha most elalszom, nem kelek fel másnap reggelig. Úgyhogy kicsit pihentem, majd inkább kiültem a kertbe, és csak élveztem a meleg napsütést. Majd a maradék egy órában felpróbáltam kb az összes ruhámat, és hát ez volt az a helyzet, amikor semmi nem áll jól, semmi nem tetszik, és komolyan el kellett gondolkodnom, hogy mit hordtam tavaly ősszel, miközben tele van jobbnál jobb ruhákkal a szekrényem. Tudom, hogy mindenkinek van ilyen, de nekem nagyon rég volt dolgom vele utoljára, mert ismerem és szeretem magam, tudom mi áll jól, vannak bingó cuccaim... De most valahogy minden borzalmas volt, nem is értem.

Aztán végül magamra aggattam néhány cuccot és bementem Budapestre, miközben úgy éreztem magam, mint aki mindjárt meghal végelgyengülésben, aztán a vonaton jöttem rá, mi a baj: elfelejtettem ebéd után kávét inni. Aztán tartottam egy órát, ami mellé kaptam egy dupla kávét szójatejjel, ami életmentő volt. Ezért ezután már kicsit lelkesebb voltam, mivel randim volt (nyugi, csak Pillával), ráadásul a cuki haverjaim koncertjére mentünk, akik nem olyan rég szerepeltek egy tehetségkutatón, és azóta egyre sikeresebbek, egyre több helyen játszanak, és meg kellett állapítanom, hogy egyre jobbak is, büszke vagyok rájuk. Aztán Pilla elment egy rockkoncertre (de meg tudja magyarázni), én meg a rocksztár barátaimmal meg a csajokkal beültem még a Castroba, ahol a világ nagy dolgainak (azaz társkeresés és pasik) megbeszélése mellett két egész pohár barna sört sikerült kivégeznem, mielőtt nekiálltam volna folyamatosan ásítozni. Na az volt az a pont, mikor felálltunk és hazajöttünk. És igen, tényleg így van, ahogy beszéltük, Gabesz, akkor is, ha kimerültek vagyunk, muszáj kimozdulni és társasági életet élni, meg élményeket szerezni, mert időnként sokkal jobban feltölt, mintha helyette hazamennék semmittenni.