2015. október 22., csütörtök

Your place or mine?

Tegnap annyira szörnyen fáradt voltam a randin, tudjátok, mikor bármilyen program jó, csak meleg legyen, ülhessek és nézhessek ki a fejemből. Vártam rá 5 percet a Király utcánál, és ez az 5 perc a napom egyik legjobb része volt, végre nem rohantam, dolgoztam, intézkedtem, készültem vagy pörögtem, hanem csak álltam és néztem a siető embereket. Hiányoznak az üresjáratok. A Kazimirben voltunk vacsizni, ahol még sosem jártam, és olyan őszintén kedvesek a pincérek, hogy majdnem elolvadtam. Az agyam viszont annyira nem funkcionált, hogy nem sikerült kerek, egész mondatokat produkálnom (ezzel mondjuk már napközben is akadt problémám), vagy mondtam valamit, és nézett rám, hogy majd biztosan kifejtem, de csak legyintettem, hogy á, hagyjuk, nincs kedvem. Ez már a vég, mert amúgy ismertek, imádom kifejteni a véleményem. Persze nagyon későn értem haza, még itthon is barátkoztunk picit, aztán ma reggel 6-kor csörgött az óra, és meg kellett állapítanom, hogy itt az idő, hogy eldöntsem, vagy pasim lesz, vagy kipihent leszek. A kettő együtt nem lehetséges. Vagy B lehetőségként nagyon gyorsan el kell jutni addig, hogy egymásnál, együtt töltsük az estéket, ne kelljen sehova menni, csak aludhassak az izmos mellkasán a kanapén, miközben ő valami hokimeccset néz a tévében, tökmindegy, de ha így folytatjuk, én végelgyengülésben fogok elhalálozni. 

Az a durva, hogy már mára, holnapra és szombatra is kábé 25 programot szerveztem magamnak, bizonyos programpontok természetesen fedésben vannak egymással, csak hogy könnyebb legyen. De nem baj, mert mindent sikerült elintézni az utazásra (innen a hullafáradtság egy része), az ünnepség miatt csak 5 óra lesz megtartva, és ma délután kezdődik az őszi szünet. 

fiona dunphy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése