Dilemma

Na és tegnap, meg tegnapelőtt várost néztünk, rengeteget gyaloglunk, megnéztük egy csomó csodás dolgot, Pompidou, Szajna, hidak, Notre Dame, Louvre, Eiffel torony, Moulin Rouge, Montmartre stb. Párizs lenyűgöző, nagyon élvezem, sokszor sétálunk, nézelődünk, és csak mosolygok, mosolygok. Abszolút el tudom magam képzelni, hogy itt élek, nagyon tetszik. Eszembe jutott, hogy meg kellene próbálni itt keresni munkát, hiszen van CELTA diplomám, amivel lehet külföldön is angolt tanítani, hozhatnám a kutyát is, pillanatokon belül megtanulnék franciául. Abszolút látom itt magam. Jó, nem tudom, biztos nem így lesz, de jó érzés elmélázni rajta. 

Na, szóval Párizs csodaszép blaaaablaaaablaaaa.

Back to boys. 

Szóval van a fiú, a hokijátékos, akivel ugye találkozgattam otthon. Randizunk, hülyülünk, vacsi, bor, koncert, séta. Szinte semmi nem történt köztünk. Jó, volt csók, de szerintem az inkább nekem köszönhető, mint neki:), meg szokott ölelni. No de hát ez nem is fontos itt, a lényeg talán, hogy megbeszéltük, hogy csak szépen lassan, fun dolgok együtt, csak amihez mindkettőnknek kedve van, aztán majd meglátjuk. Vannak azért romi megnyilvánulásai, főleg most, hogy távol vagyok, szerintem hiányzom neki, várja, hogy hazamenjek, és sokat beszélünk, de... He's not my boyfriend. Még biztosan nem az. Nyitottak vagyunk, majd meglátjuk, mi lesz. 

Szóval itt vagyunk Párizsban. A kolléganőm kedves, és szerintem jól megtaláljuk a hangot, de nem valami kalandvágyó, pl amikor ebédelünk, és rendelek egy második pohár bort (itt 1 dl-t adnak), akkor volt már, hogy kissé felháborodottan kérdezte, hogy most rendeltél még egy pohár bort? Komolyan, mintha a második üveg whiskey-t rendeltem volna. Este, ha hazaérünk, már nincsen kedve kimozdulni, skype-ol a családjával, majd netezik, pihen, pedig hát milyen jó lenne kicsit kipróbálni a párizsi éjszakai életet? Milyen luxus, hogy itt vagyunk, ebben az elképesztő városban, és itt ülök a szobában a gép előtt? Oké, kimaxoljuk a napokat, de hát na. Egyedül meg azért nem olyan jó, jó lenne társaság. Vagy hát nem tudom, lehet, hogy én sem vagyok annyira kalandvágyó, csak a szám nagy. 

Na, és a fiúval még mindketten fent vagyunk ezen a tárkereső oldalon, ahol megismerkedtünk. Ez az oldal nem csak magyar, és így, hogy kint vagyok Franciaországban, kapok most egy csomó levelet innen is, eddig 300+-t, és egy csomó tök cukit, lelkeset, és hát egy csomó srác kifejezetten tetszik (újabb érv, hogy ideköltözzek). De nem ezért vagyok itt, így nem válaszoltam senkinek, csak mosolygok rajtuk. De tegnap este írt egy amerikai fiú, hogy milyen szimpi vagyok, ő is bringázik, most érkezik egy hétre egyedül, Olaszországban járt a barátainál, de meg akarja nézni Párizst, 15 éve nem járt itt, a helyi Bubival szeretné felfedezni a várost, enni, inni valamit, nincsen kedvem becsatlakozni? Az adatlapja alapján egy szuperfitt, nagyon helyes pasinak tűnik, izgalmas a munkája, jól fogalmaz, intelligens, laza, és nem romantikus kapcsolatot keres, csak társaságot 1-2 napra. Válaszoltam neki, kicsit leveleztünk, holnap este találkozunk vacsizni meg egy italra, aztán, ha van kedvünk, együtt töltjük a keddet, bringával fedezzük fel Párizst, meg feljön velem az Eiffel toronyba, mert a kolléganőm nem akar, tériszonya van (és kifejezetten kérte, hogy valamelyik napot töltsük külön, had mászkáljon egyedül, el is meséltem neki a szitut). Szerintem ez nagyon izgi, és a legjobb dolog, ami most itt történhet velem.

A kérdés viszont, hogy ezt vajon elmondjam a hokijátékosnak? Eddig teljesen egyenes voltam vele, és számolok vele, rajtam nem múlik, hogy legyen több is köztünk. Sokat beszélünk, mióta itt vagyok, és egyre jobban megnyílik, viszont ő még nem a pasim. Mégis, azt gondolom, hogy ha elmondanám neki, hogy egy másik, számomra ismeretlen sráccal fedezem fel Párizst, még ha nem is lesz köztünk semmi, megbántódna. Szívem szerint elmondanám neki, mert tiszta a lelkiismeretem, szerintem ez belefér, de a kolléganőm szerint ne stresszeljem őt, csak megbántódna. Hát nem tudom. Mit gondoltok? 

Kiegészítés a kommentek alapján: Szemétség, amit csinálok, és nem kellene találkoznom az amerikai fiatalemberrel? Mondjuk ettől még fogok, de kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok.