Tegnap már ott tartottam, hogy depressziós vagyok, vagy nem tudom. Egyszerűen semmi sem volt jó, semmihez nem volt kedvem, se sorozatot nézni, se mászkálni, se edzeni, de főképp senkit nem akartam látni. Átjött a bátyám, hogy ránézzen a gépemre (mert nekünk, tanároknak jár ingyenes word meg office meg minden ilyesmi, és azt segített aktiválni, nekem nem sikerült), és annyira nem volt kedvem még hozzá sem, hogy leült a gépem elé, én pedig tüntetőleg elmentem ruhákat hajtogatni, hogy ne kelljen vele beszélgetnem. A bátyámmal, aki az egyik legkedvesebb ember számomra a világon. Ráadásul mondtam neki, hogy ott a laptop a dohányzó asztalon, leült a kanapéra, maga elé vette a gépet, majd nevetve megkérdezte, hogy Molnár Ilonka az alteregód? Gondolom ott volt megnyitva a browser, hát, így jártam, mondjuk nem hiszem hogy utána fog járni, mi ez.
Ma reggelre kiderült, hogy nagy eséllyel a hormonjaim játszottak velem (mondjuk ezt gondolhattam volna), és már jobban is vagyok, ráadásul felkeltem 5-kor és edzeni is elmentem, ami pedig iszonyú jó volt, teljesen helyretett. Rengeteget kell mostanában helyettesítenem, a héten egyetlen lyukasórám sem volt, sőt, általában az utolsó órám után még megtartom valaki másét is, de hát ez egy ilyen időszak, 9 kollégám hiányzik, betegek, a gyerekeik betegek, vizsgáznak vagy egyéb. Volt egyébként ma is néhány nagyon jó órám, végre van időm rendesen készülni, jó anyagokat bevinni, mert míg a vizsgára készültem ez volt kb az utolsó dolog, amire energiám akadt. Jó érzés úgy kijönni az óráról, hogy mennyi mindent megtanultak és milyen jó hangulat volt.
Szerintem jó lesz a hétvége, legalábbis igyekszem. Ma bemegyek Budapestre, szerzek kávét meg parfümöt, kipanaszkodom magam Pillának, meg biztosan csinálunk valami funt, aztán majd még kitalálom, hogyan tovább. Most már tényleg le kell eresztenem.
Nem is szereztünk parfümöt. :-) Amúgy stimmel.
VálaszTörlés