2017. január 28., szombat

Lehet, hogy most már örökké ilyen hideg lesz


  • Tegnap vártam a villamost a Nyugatinál, csak az Oktogonig mentem, de nem volt kedvem sétálni, mert annyira fáztam, hogy dideregtem a kabátomban. És láttam egy lányt, aki szintén ott ácsorgott, és fagyit evett. Egyrészt: honnan vette? Hol lehet ilyenkor fagyit venni? másrészt: hogy jut eszébe mínusz 10 fokban fagyit venni?
  • Pillával ittunk tegnap forró csokit a Noir-ban. Finom volt, de kicsit olyan, mint egy sűrűbb kakaó. Itt a városban a Főtéren van egy olyan hely, ahol van ét-, fehér- és tejcsokis forró csoki, de olyan sűrű, mintha felolvasztanál egy tábla nagyon jó minőségű csokoládét. Én konkrétan majd' elájulok, miután megiszom, annyira kiüt, de valamit valamiért. Halálosan finom. Majd ha jönnek a lányok hétvégézni, elviszem őket oda. 
  • Mi a bátyámékkal nagyon közel lakunk egymáshoz. Mikor leesett a nagy hó, voltam a kutyával sétálni, olyankor körbesétáljuk itt a mellettünk lévő parkot, ő körbeszaglászik meg lepisil mindent, hagyom, hogy menjen, amerre akar, én meg andalgok utána. Na és a tér közepén találtunk egy gyönyörű, a japán hószobrokhoz hasonlatos hókutyát. Nagy volt, két méter hosszú talán, feküdt, talán spániel lehetett, a nagy fülei a földig lógtak, a szemei helyén kövek, óriási orra a mancsai között, a földön pihent, már sárgállott a konkurencia jelétől, Bobekre is rá kellett szólni, hogy talán ne pisilje már orron a kollégát. Egyből tudtam, hogy csak a bátyám műve lehet, ő szobrászként végzett, a legkreatívabb, legprecízebb ember, akit ismerek. Nem volt nálam telefon, hogy lefotózzam, másnap pedig már vandálok áldozatául esett a hófehér, mozdulatlan kutyus.
  • Valamelyik reggel fogorvoshoz vittem három osztályt. Ott találkoztunk, majd együtt sétáltunk vissza a suliba, ami talán egy negyed órás út. Mondtam a kölyköknek, hogy próbáljanak meg meg nem elesni és összetörni magukat. Na tippelhettek, hogy ki volt az egyetlen, aki hatalmasat taknyolt, kirepültek alólam a lábaim, én meg a hátamra estem - mondjuk nem volt esély rá, hogy bajom essen, annyira be voltam bugyolálva ruhákba. A gyerekek próbálták visszafogni magukat, de persze nagyon röhögtek, ahogy szedtek összefelé, tegyük hozzá, én is. Most egy darabig nem veszem fel a bőrtalpú lovaglócsizmámat, pedig mekkora ötlet volt.
  • A 444 pedig szenzációs: 

4 megjegyzés:

  1. hát, ez semmiképp nem vicces hír, már totál kifagyott belőlem minden, ami jó volt, már a forró csokira sem vágyom

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még egy hónap, aztán elkezdhetünk egészen erősen számítani a tavaszra! tarts ki! <3 Martine, te szedsz magnéziumot, D-vitamint?

      Törlés
    2. D-t igen, magnéziumom most nincs.... vagy csak nem tudok róla... utánanézek :)

      Törlés
  2. Én szeretem hogy télen tél van :) Pedig a szmog miatt sajna kb. szobafogságban vagyunk mert kisbabával ilyenkor nem ajánlatos kimenni. De én imádom a telet. Na a nyár az fujj viszont. A meleg, az izzadás, hogy nem lehet pihenni, aludni, minden ragad.

    VálaszTörlés