2017. február 3., péntek

Where the magic happens

Mit is mondhatnék? 

Ma hányinger rossz napom volt, nem is akarom elmesélni. Pedig éjjel azt álmodtam, hogy elutaztam egy óceánparti helyre, emlékszem a szállásra is, meg az útra odafelé, és találtam egy öblöt, ahol azúrkék volt a víz, halacskák úszkáltak benne, körben pálmafák. Emlékszem, megnéztem a térképet, hogy hol lehetünk, és megállapítottam, hogy azért ilyen érintetlen ez a hely, mert nem tartozik egyetlen országhoz sem. Némileg fura, hogy az egyik kolléganőm volt velem, de tulajdonképp érthető, mert az utolsó igazi utazásom (a 2 hét Franciaország) vele töltöttem. Reggel meséltem neki, és annyira helyes volt, napközben odajött néhányszor, és szeretett volna több infót, hogy milyen is volt a közös nyaralás. 

Hát igen, érzi a szervezetem, hogy pontosan erre lenne szükségem. 

Amúgy egészen jól vagyok. Szerdán voltam Budapesten, találkoztam egy barátnőmmel, akit a blogunkon keresztül ismerek, most már jó pár éve. Nagyon szeretem őt is, meg a kutyáját is, rég találkoztunk, jó volt beszélgetni. Eredetileg úgy volt, hogy beülünk valahova, de annyira undorító volt a latyak az utcákon, hogy végül én látogattam meg őt, főzött nekem gombás rizottót, amit rengeteg parmezánnal ettünk, meg megittunk egy üveg isteni irsait, amit a tesóméktól kaptam. Nagyon hangulatos volt ülni a szép kis fényes lakásában a szomorú, szürke, februári Budapest közepén.

Amúgy meg... Annyira szürke minden, és annyira motiválatlan vagyok, hogy az elmúlt két hétben egyetlen egyszer sem főztem, csak muszájból reggeliztem uncsi zabpelyhet, hogy ne éhesen induljak el, és délután elmentem anyuéknak bevásárolni, és magamnak semmit nem vettem, se kaját, se bort, se semmit. Egyszerűen nem volt kedvem. Aki ismer, az tudja, hogy nagy a baj. 

Nem tudom. Nem értem a világot, biztosan én vagyok naiv. 

Pont erről magyaráztam, és akkor Gabesz levette ezt a képet a falról. A Haraszthy Irsai pedig nagyon finom.

18 megjegyzés:

  1. ó, Milonka :( nagyon-nagyon szorítok és gondolok rád, hogy térjen vissza az optimista, boldog éned! <3

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont ez a lényeg, a komfort zónája mindenkinek puha és kényelmes, dehogy kell szabadulni tőle, sosem KELL kilépni belőle, ha nem akarsz. Amúgy én nem tudom, miről beszélsz, senki nem mond ilyet:).

      Törlés
    2. mostanában többféle értelemben láttam használva ezt a szót,

      szeretik megközelíteni úgy is, mint kalickát, ami a biztonságérzet illúziója miatt visszafog az igazi élettől, meg így is, mint ti, otthonosnak, puhának, valódi biztonságérzetnek..

      azonnal lépj ki/ járkálj ki-be / növeld meg/ maradj... (az elmúlt kb 2 hét random indexes termése, nem kerestem rá)

      v itt van egy komplexebb megközelítés pl:

      tanfolyam.urban-eve.hu/itt-a-hello-kaland/

      (nem a tanfolyamot reklámozom, csak a szöveg egy része pont témába vág)

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    4. Trend? Mantra? Én ilyet, ahogy te értelmezed a kontroll zónát/elhagyását, még soha senkítől nem hallottam, nem olvastam.

      Törlés
    5. Akkor nagyon mazlista vagy Milonka, mert sajnos tényleg tele van ezzel a szlogennel a világ. Mindenki folyton ki akar lépni a komfort zónából, ami nem feltétlenül rossz dolog, csak mostanság túl van lihegve. Zsuzsa sztem a kép alapján írta, amit írt, tényleg lehet így is értelmezni, hogy a megszokott helyen luzerseg van, és a csodák máshol történnek. Kitartást, mindenkinek vannak sz.r hetei, napjai, állítólag tibeti mondás, h "Elmúlik". A jó és a rossz is. 😋😘

      Törlés
  3. szerintem ez vmi szuperképesség, h kríziselős, nehezebb időszakokban is ilyen klasszat tudsz álmodni... nekem pl vérmes rémálmok jönnek sorra.

    a többihez meg <3

    VálaszTörlés
  4. Munkahelyeken (legalabbis az üzleti szferaban) kotelezo elvárás. Szinte alap szöveg hogy sajnos te azert nem kapsz iden bónuszt mert nem hagytad el a komfortzonadat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez komoly??? Ezek szerint naiv vagyok, ha azt gondolom, hogy a bónusz azért kaphatok, mert egész évben kiemelkedően jol dolgoztam?

      Törlés
    2. Igen komoly. Nagyon sok álláshirdetésben is benne van hogy elvárás a komfortzónából kilépni.
      A "kiemelkedően" az elég szubjektív fogalom, adott esetben éppen jelentheti azt hogy a komfortzónádból kiléptél. A legtöbb napon bent voltál 8-ig, újító ötletekkel álltál elő, kitaláltad hogy lehet valami költséget lefaragni, behoztad azt az ügyfelet akit már évek óta nem sikerült, nem mentél betegszabadságra, nem vetted ki az egész szabadságodat, kerested a feladatokat és a kihívásokat, nem csak megvártad hogy rád osszák, a tervnek nem a 100 hanem mondjuk a 107 %-át teljesítetted (mérhető munkakörök esetén), stb. stb.
      Van olyan munkatárs akibe nem lehet belekötni mert minden feladatot jól és időben elvégez, de 5-kor kiesik a kezéből a ceruza és megy haza (mondjuk a családjához). És van aki bent marad és "várja" az extra terheket.

      Én a kifejezést utálom amúgy és azt most hallottam először hogy ezt a magánéletre is lehet értelmezni, azaz hogy majd akkor leszel boldog ha a komfortzónádon túl is mész.

      Törlés
    3. sztem nem feltétlenül akkor leszel boldog, ha a komfortzónán kívülre merészkedsz, csak akkor tapasztalhatsz meg új, vagy korábban félelmetesnek gondolt dolgokat.
      mint pl amikor először utaztam egyedül külföldre, az messzre volt a komfortzónámtól, aztán mégis tök király volt.
      vagy amikor ultabalatonon futottam 26 kilit hajnal 2-kor. bőven messzre volt a komfortzónámtól (hajnal 2-kor a komfortzónámban én alszom), mégis életem egyik legjobb élménye.
      vagy amikor lecsúsztam a piros pályán a csúszdaparkban :D
      én így értelmezem.

      Törlés
    4. A "világ"? Kire gondolsz? A Joy magazinra? Index cikkekre? Bölcs idézetekre a Pinteresten? Légyszi, hagyjál már ezekkel, hogy "elvárják", meg "lelúzereznek", kicsoda? Szerintem mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja, magadnak, meg maximum a családodnak/barátaidnak kell megfelelned (megjegyezném, szerintem nekik sem KELL). Senki nem várja el tőled, h elmenj a Caminora, azt csinálsz, amit akarsz. Itthon max olyan elvárás van ugye, hogy menjél férjhez és szüljél, de ha jól tudom, ennek te már megfeleltél. :)

      Mindenkinek más a komfort zónájának az elhagyása, van akinek az, ha elmegy egy hátizsákkal a Caminora, Annának ha fut 26 kilit éjjel, de van, akinek az, ha egyszer nem nézi meg a Barátok köztöt vagy nem rántott csirkecombot csinál petrezselymes krumplival vasárnapi ebédre. Én konkrétan arról meséltem Gabesznak, hogy rosszkedvű vagyok, szomorú, kint térdig ér a latyak, és hogy legszívesebben ülnék a kanapén a takaró alatt és csokival tömném a fejem valami sorozat előtt (my kind of comfort zone), de iszonyú jó érzés nagy nehezen összeszedni magam és elmenni edzésre, vagy bemenni Budapestre és találkozni a barátaimmal, ahelyett, hogy otthon sajnálnám magam - és erre mutatta Gabesz ezt a képet. Senki nem várja el tőlem ezeket a dolgokat, _én_érzem_magam_jobban_tőlük_.

      Megjegyezném, én még soha nem hallottam senkit "pejoratív értelemben" használni a komfort zóna kifejezést, sokkal inkább úgy, hogy izgalmas dolgok történhetnek, ha elhagyod (még mindig nem a Caminora vagy hármas szexre gondolok). Te viszont úgy beszélsz a konfortzóna elhagyásáról, mintha ez valami modern, trendi hülyeség lenne, amit rád akarnak erőszakolni. Szerintem nem az. Én már többször leírtam, hogy én azt gondolom, hogy amikor majd öreg leszek, és ülök a kandallónál az unokáimmal (hogy ennek mennyi esélye van, azt most hagyjuk), akkor nem azokra a napokra fogok emlékezni, amikor ültem a kanapén, és sorozatokat néztem, hanem amikor csináltam valami izgalmasat, kalandosat, önmegvalósítottam, elmentem egy hátizsákkal Ázsiába, a Gabesz főzött nekem gombás rizottót és megbeszéltük az élet dolgait. Érted? Én hiszek ebben, neked nem muszáj.

      Törlés
    5. Zsuzsa, megnyugtatlak, az emberek 70%-a úgy éli le az életét, hogy nem hagyja el a komfortzónáját, legalábbis tudatosan nem. Mert kényelmes, megszokott. Nincs is ezzel gond. De ha tanulni akarsz, fejlődni, vagy bármit változtatni az életeden, mert mondjuk muszáj, akkor el kell hagyni. Mert a tanulás a komfortzónán kívül történik.
      Én is szeretem a komfortzónám, de legalább ennyire szeretem azt is, amikor van erőm, bátorságom kilépni, és teljesen új dolgokat csinálni, amiktől több leszek. Mert én abban hiszek, hogy azért születünk, hogy fejlődjünk.
      Egyébként akinek gyereke van, tuti, hogy sokszor kilép belőle, és egyre többször, ahogy nő a gyerek, már ha meg akarod mutatni neki, mennyi csoda van a világon.

      Törlés
    6. Bocs, ha félrevittem a dolgokat:(
      Ne haragudj.
      Nem a Joyra értettem :) Inkább a kortársaimra. Nálunk pont nem a családalapítás volt az elvárás, már ha ez az vhol.
      Sztem inkább törlöm a hozzászólásaim mert tök jó a blogod, nem érdemli meg hogy szétoffoljam.

      Törlés
  5. A munkához csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem az teljesen más tészta, és ott szerintem a legtöbb pozihoz teljesen jogos, hogy kezdeményező legyél, ne okozzon gondot, ha túlórázni kell, legyenek jó új ötleteid stb. Valljuk be, a legtöbb területen az igazán jó szakember sosem olyan, aki megcsinálja kvázi jól, amit muszáj, és kész.

    VálaszTörlés
  6. vicces, mert én magánéletben elég sokat feszegettem ezt a komfortzóna-dolgot, pl. többször elmentem egyedül a világ másik végére, meg kipróbáltam dolgokat, amelyeket el nem tudtam volna képzelni hogy én valaha is fogok...munkában viszont annyira sokszor várták el a fent említett viselkedést tőlem az elmúlt 16 évben, és annyiszor éreztem magam kizsákmányolva, hogy nekem már az a komfortzónából kilépés, ha ezeket visszautasítom:)

    VálaszTörlés