2019. január 2., szerda

kiss the old year good-bye, embrace the new one

Az egyik nagyon kedves barátnőm azt írta a születésnapomra, hogy én vagyok számára a példa, hogy mennyi jó változás történhet valakivel 1 év alatt. És tényleg, elképesztő volt ez az év. December 23-án találkoztunk először, előtte alig beszéltünk, mindketten hulla fáradtak voltunk, nem volt kedvünk, mindketten csak jólneveltségből nem mondtuk le a találkát. Aztán tudjuk, mi lett belőle. A Kisparázsban volt az első randink, és valamelyik nap ott ebédeltünk - azt hiszem, mondhatom, hogy megható volt ott ülni újra, úgy, hogy utána már együtt, a közös otthonunkba mentünk haza. Egy év telt el, és úriten, mennyi minden történt azóta!

Nekem Barni előtt pont egy évig nem volt senkim, és azt hiszem, a válásom óta, az utóbbi néhány évben minden rendben volt az életemben - kivéve a párkapcsolatot. És most ez az év erről, kettőnkről szólt. Ismerkedtünk, szerelmesek lettünk, sokat utaztunk,  voltunk Svédországban és Portugáliában, majd miután hazajöttünk, összeköltöztünk Barni lakásában. Elkezdtük a közös életünket, kiderültek a nehézségek, csiszolódtunk. És azt hiszem, most év végére mélyült el köztünk igazán ez az egész, mostanra lettek igazán nagy érzelmek is, most már nem csak felszínes, kémián, külsőségeken és az újdonság varázsán alapulók, hanem olyanok, amik arra épülnek, hogy már tudjuk, milyen a hétköznapokat együtt megélni. Persze, komolyabb nehézségekkel még nem kellett megküzdenünk, de ha kell majd, nem fogunk megijedni tőlük. 

Közben Barni úgy 10 éve először képes volt nemet mondani munkára, sokat pihent, ami szerintem, és a barátai szerint is nagyon jót tett neki. Amikor megismerkedtünk, sokszor heti 6-7 napot dolgozott, nem ritkán kelt hajnali 3-kor, hogy tőlem beérjen dolgozni, és munka után, késő este, volt, hogy még 2 órát vezetett, hogy együtt aludhassunk (ezért sem opció, hogy Vácon éljünk). Azóta ez teljesen másként van, kevesebb munkát vállal, és valahogy a szabadideje is fontosabb lett. Féltem, hogy ha összeköltözünk, sokat leszek egyedül (és biztosan lesz olyan időszak, hogy sokat leszek), de nem így lett, és csodálatos, hogy idén ilyen sokat együtt tudtunk lenni. 

Ami pedig engem illet, én elköltöztem otthonról, új munkát találtam, szerintem a legjobbat, amiről álmodhattam (illetve a munka talált meg engem). Azóta is nagyon szeretem ezt a sulit, és szuper érzés, hogy úgy taníthatok, hogy nem kell közben meghasonulnom önmagammal, mint az előző sulimban ezerszer, hanem olyan emberek (és gyerekek) közt dolgozhatok, akik úgy gondolkodnak a világról és az iskoláról, mint én. 

Közben persze megviselt, hogy otthagytam Vácon a kis üvegbúrámat, a pihe-puha, biztonságos fészkemet, a szüleimet, a családomat, a kényelmes, kihívásoktól mentes, a lakásomtól 5 percre lévő munkahelyemet, a cuki osztályomat, az otthoni tanítványaimat,  a lakásomat, az autómat, a megszokott életemet, de a legnehezebb az, hogy nem élhetek együtt a kiskutyámmal. Egy idő után elkezdett sokszor indokolatlan rosszkedvem lenni, sokat szorongtam, nem tudtam örülni a szuper kis közös életünknek. Láttam, hogy ez Barninak nagyon rosszul esik, hiszen mindent megtett, hogy boldoggá tegyen, de akkor is, ha ésszel tudtam is, hogy boldognak kéne lennem, nagyon sokat voltam szomorú. Éreztem, hogy ezzel nem tudok egyedül megküzdeni, és több évnyi morfondírozás után kerestem egy pszichológust. Nem az lett, amire számítottam, hogy majd elmegyek párszor, kedélyesen elbeszélgetünk, majd megvilágosodva és megkönnyebbülve, szorongás és problémák nélkül folytatom az életem. Nagyon nehéz, küzdelmes, komolyan megvisel, sokat sírok, nem csak ott, hanem egyébként is, valahogy érzelmesebb, érzékenyebb lettem. De közben egy csomó mindenre másképp nézek azóta, és egy pár dolog sokkal könnyebb már most, nagyon sokat segít. Bár nagyon az elején vagyunk, a terápiának köszönhetem, hogy elkezdtem leválni otthonról, a szüleimről, és felfogtam, hogy ez nem rossz, hiszen a saját életem kell élnem. És szerintem óriási szerepet játszik abban is, hogy Barnival az év végére olyan lett a kapcsolatunk, amilyen. Nagyon boldog vagyok vele. 

2018 életem egyik legjobb éve volt.

8 megjegyzés:

  1. nagyon örülök ennek, őszintén megérdemelted már! még sok-sok ilyen boldog évet neked/nektek!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó ezt így olvasni, valóban megérdemelted! További hasonló jókat nektek!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép bejegyzés és nagyon örülök neki, hogy ilyen jól alakul minden körülötted :)

    VálaszTörlés
  4. Olyan jo ezt olvasni, kivanom, hogy maradjatok mindig ilyen boldogok!

    VálaszTörlés
  5. De szuper :) Kívánom,hogy 2019 is legalább ilyen jó év legyen.

    VálaszTörlés