frozen

Amióta tél van, és nekem reggelente muszáj kicsit ácsorognom a megállóban a villamosra várva, egyértelműen kiderült, hogy az eddig legmelegebbnek gondolt kabátom sem véd meg a reccsenő hideg ellen, kivéve, ha több rétegben öltözöm alá, vastag pulcsik, kardigán stb. De akkor meg komoly súlya van a ruháimnak, és úgy érzem magam, mint egy eszkimó, mozogni is alig tudok. Már régóta mondom, hogy nagyon szeretnék egy kabátot, ami olyan meleg, hogy max egy vékony pulcsi kell alá, és kész. Úgyhogy végül Barnitól egy olyan kabátot kaptam karácsonyra, ami lábszárközépig ér, picit bővebb, úgyhogy bármennyire alá lehet öltözni, óriási, nagyon szőrös kapucnija van, nagyon könnyű és iszonyú meleg - és persze csodás színű. Na és ha felveszem hozzá az uggomat, akkor olyan érzés jönni-menni, mintha nem bújtam volna ki az ágyból, hanem továbbra is takaróba lennék burkolózva, csak függőlegesen. 

Azt gondoltam, hogy ezzel le is van tudva az idei kabátvásárlás, de aztán 28-án elvittem moziba az unokaöcséimet meg az unokahúgom. A Corvin moziba mentünk, előtte elmentünk boltba, vettünk üdítőt, édességet, csipszet, és aztán volt még annyi időnk, hogy leültünk ott, a bevásárlóközpontban még egy picit. És akkor megláttam a kirakatban ezt a kabátot, és a hippi lelkületem azonnal tudta, hogy ő és én egymáséi kell, hogy legyünk. Évek óta vágyom hasonló mackóbundára, de még sosem találtam olyat, ami ennyire pihepuha (mindenki simogat azóta) és könnyű, de közben ennyire meleg. Úgyhogy én mostantól fogva nem félek a fagytól.

Nekem egyébként nagyon-nagyon tetszik, hogy kutyák is hordanak pulcsit és kabátot, kicsit sajnálom, hogy az én kutyámnak akkora a bundája, hogy nincsen szüksége ilyesmire.  Szerintem ő még sosem fázott.

daria solak