HNY

Azt hiszem, elmondhatom, hogy az ünnepek alatt egész pontosan semmit nem pihentünk. Minden napnak egyre fáradtabban kezdtünk neki. Persze mindig volt egy kis időnk regenerálódni, de aztán megint vásárolni kellett, főzni, vendégeket fogadni vendégségbe menni, minden_egyes_nap. A napokról fogalmam sincs, de 29-én Pilla és a pasija voltak itt nálunk, társasoztunk hosszan, mindenfélét. Miután elmentek, Barni teljesen fel volt dobódva, hogy végre egy pár, akikkel tudunk játszani. Aztán 30-án elmentünk kicsit mulatni. Ekkor is fáradtak voltunk, de volt kedvünk kimozdulni, Barni barátaival iszogattunk, aztán elmentünk  az Ankertbe egy drum&bass buliba. 3-ra értünk haza, és bár másnap nem volt semmi bajunk, mégis úgy éreztem, hogy hogy ha el kell mennem szilveszterezni, akkor lefekszem a földre és zokogok, azt hiszem, szociálisan kitehetem a homlokomra a megtelt táblát. De aztán beszéltem anyukámmal, aki nem értette, mit nyüszögök, ahelyett, hogy örülnék, hogy ennyi barátunk van, hát majd pihenünk elsején. Úgyhogy abbahagytam a szenvedést, felöltöztem kényelmesbe, és elmentünk egy házibuliba, ahol egy csomó gyerek is volt, lehetett fetrengni a kanapén, pingpongozni, csocsózni, enni, iszogatni, beszélgetni, és végül nagyon jól éreztem magam. Mostanában sok időt töltöttünk Barni barátaival, és mostanra, azt hiszem, én is megnyíltam, meg ők is befogadtak. Úgyhogy éjfélkor, miután Barnival megfogadtuk egymásnak, hogy 2018 tökéletes volt, de 2019 lesz csak igazán a mi évünk, mindenkitől kaptam egy csomó puszit és ölelést, és nem éreztem úgy, hogy kilógok ebből az ezer éve összeszokott társaságból, hanem tudtam, hogy már köztük is otthon vagyok. 

Ma viszont egész nap pihentünk, filmeket néztünk és lencsét ettünk (illetve én uborkát és almát), hogy legyen pénz a kalandokra, amiket tervezünk. Azért elkezdek magántanítani is (ha esetleg szeretne valaki, szóljatok), biztos, ami biztos.

rosie made a thing