Azt hiszem, mindenkit megviselt ez a hajóbaleset, mi is sokat beszélünk róla. Az én fejemben annyit tutira helyretett, hogy tudjam, hogy mi az, ami fontos, és mi az, ami egy másodpercnyi idegeskedést nem ér meg, el kell engedni. Például mikor takarításkor Barni megígéri, hogy letakarítja még az erkélyt is, de helyette a telefonját nyomogatja, majd be is alszik, akkor jobb, ha tudom, hogy és örülni kell, hogy itt van, egészséges, szeret, minden rendben van az életünkben, úgyhogy ahelyett, hogy nyomulnék, hogy na de a terasz, hagyom a picsába, és inkább hozzábújok sziesztázni.
Én amúgy is a világ egyik legnyugodtabb emberének tartom magam, de most, ha lehet, egy kicsit még jobban zen üzemmódba helyeztem magam. Ki tudja, mi lesz honap, ameddig lehet, igyekszem elégedettnek lenni azzal, ami van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése