Pénteken pedig Phoebe-vel találkoztam, aki újra beköltözött Budapestre. Kávéztunk és ettünk egy sütit, a Görbe Bögrében a Rákóczi térnél, aztán én hazaugrottam összepakolni, beraktam a cuccokat az autóba, és hazavezettem a szüleimhez. Amennyire nem találtam a helyem a múltkor, most annyira zen volt otthon lenni: beszélgettünk, kutyáztam, pihentem. Szombaton elmentünk anyuval a piacra kettesben, nekem ez a legjobb, legotthonosabb programom vele, nagyon szeretem. Ő még az a típus, aki másutt veszi meg a kenyeret-kalácsot, a felvágottat, a tejet, a zöldségeket és a húst, mert minden másutt olcsóbb. És mindent kimérve vesz, nem azért, mert annyira környezettudatos, hanem mert így a legegyszerűbb - még a tehéntejet is a saját üvegébe méri ki neki a falusi néni, aki a saját tehenét fejte meg aznap reggel. És Vác nem egy kis falu, hanem egy egész menő város, és mégis simán működik ez így. Nagyon szeretem ezt, és örülök, hogy itt Budapesten is be lehet szerezni azért nagyon jó minőségű háztáji árut itt-ott, például vasárnap a Pasaréti piacon dobtam dobtam egy hátast a minőségtől, és semmi nem volt drága.
Aztán otthon együtt főztem anyuval, ami szintén olyan volt nekem, mint egy buddhista elvonulás, ahogy anya konyhájában pucoltam a Jamie-féle raguhoz a sütőtököt, anya mosogatott, a kutya pedig befeküdt a köztünk lévő 20 centire, hogy mindenkihez a legközelebb lehessen.
2 körül csöngettek, és Barni állt a kapu előtt - persze, tudtam, hogy jön. Teljesen olyan érzés volt lábujjhegyre állva megölelni őt a kapuban, mint szerelmünk hajnalán, mikor Vácra járt udvarolni hozzám, mindketten egészen elérzékenyültünk. Mennyi minden történt azóta... Aztán ebédeltünk, majd aludtunk egy órát, végül hazajöttünk a miniatűr fészkünkbe kártyázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése