2019. november 8., péntek

mornings like this

És pont tegnap, mikor kutyát sétáltattam, egyszer csak ott állt egy nagyon régi barátnőm, még a zenekaros időkből, a gitárosunk csaja volt egy ideig. Kicsit beszélgettünk, és mesélte, hogy ott lakott a környéken, de épp költözik - mint kiderült, Budára, a mi utcánkba, kb 3 háznyira tőlünk. Ennek mennyi esélye van? Úgyhogy meg is beszéltünk, hogy iszunk majd egy kávét.

Este pedig 7-ig értekezleten ültem a suliban, borzasztóan hosszú volt. Végül Barni eljött értem, aztán, mivel török barátunk épp a Gül Babához tartott, és hallottuk, hogy a környékünk káosz, gondoltuk, hogy majd az Árpád híd felé  közelítjük meg a lakást - útközben viszont sikerült belefutnunk a Fradi meccsbe, ahol láttunk pár száz idegesen rohangáló rohamosztagost botokkal meg könnygázzal, meg rengeteg száguldó rendőrségi kisbuszt, elég ijesztő volt. Megfordultunk, és szépen, a budai rakparton jöttünk végül haza, ami végül teljesen oké volt. 

Én már nem bírok több rakott krumplit enni, pedig még mindig van belőle, úgyhogy elugrottunk a Kolosyra a Vapianoba, én rákocskás, paradicsomos cukkini tésztát kértem, ami nagyon finom volt, meg az etyeki sav blanc is mellé. Jó volt kicsit leülni, dumcsizni,  és igazán odafigyelni egymásra, mert otthon én általában rögtön elkezdek háziasszonykodni, Barni meg visszaül dolgozni a gép elé, aztán meg elalszik. Kicsit felrázott minket a vacsi, úgyhogy még otthon is összebújtunk a kanapén, én ittam még egy pohár bort, aztán fogat mostunk, és úgy aludtunk reggelig mindketten, mint a bunda. Ma csak később megyek dolgozni, isten áldja a 10-es munkakezdést.

Ennek az eredetileg koreai, de Hollandiában élő lánynak legszívesebben az összes printjét megvenném, de gondolom, Barni kidobna:

anneliesdraws

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése