Azt hiszem, itt nem meséltem, csak talán az instán, hogy a suliban a recepciós lánynak van egy gyönyörű, szuperokos, segítő kutyája, aki jelez, ha a lánynak a betegségéből adódóan rohama lesz. Pár hete együtt mentünk haza, és kiderült, hogy a lány a munkaideje alatt, vagyis reggel fél 8 és délután 4 közt nem tud kijönni az épületből, vagyik ez idő alatt a kutya nem pisil-kakil. Én ezen nagyon kiakadtam, és egyből felajánlottam, hogy majd én kiviszem a blökit. És azóta valamelyik ebédszünetben, vagy ha van lyukasórám, akkor becsattogok a recire, hogy akkor kivinném a kisállatot, kapok pórázt meg zacsit, és már indulunk is. Kb 20 percet szoktunk téblábolni a környéken, minden megszagolunk, elintézzük, amit el kell, és utána visszamegyünk a suliba. Őszintén szólva, nem tudom, melyikünknek jobb ez a kis séta, de az én boldogságszintem óriásit szokott tőle ugrani, remélem, a kutyié is.
Egyébként nagyon érdekes, mert tudjátok, a segítő kutyákat nem nagyon szabad simogatni meg tutujgatni, mivel ők általában meló-üzemmódban vannak, és amikor elviszem őt, akkor ő is eléggé kimérten viselkedik velem. Nagyon örül, és picit ugrándozik is, mikor összeszedem, de a séta alatt látszik, hogy tökre odafigyel, hogy szépen, udvariasan, gyönyörű tartással sétáljon, csak néha fordul oda egy kis odabújásra meg farkcsóválásra. És bár én úgy vagyok vele, hogy ez az ő sétája, azt csináljuk, amit szeretne, nem sietünk sehova, látszik, hogy a gondolatomat is próbálja kitalálni. Ilyenkor is dolgozik szerintem.
Viszont a múltkor ültem a tanáriban a helyemen, és egyszer csak megtámadott oldalról egy forgatag: a kutyi volt, felugrott rám, össze-vissza nyalogatott és puszilgatott, belebújt az ölembe, olyan boldog fejjel, hogy elolvadtam. A többiek körülöttem meg mondták, hogy awww, jött megköszönni a sétát!, ami egyébként egy órával korábban volt. Annyi történt, hogy a lány kihozta őt a folyosóra, elengedte, szerintem úgy érezte, kapott egy kis szabadidőt, és ő egyből beszaladt a tanáriba üdvözölni engem. Amúgy nem hiszem, hogy tudta, hogy ott vagyok, de gondolom, kiszagolt.
Annyira cuki, kicsit segít a Bobek-hiányomon. De ma hazamegyek a saját kiskutyámhoz.
Ez egyreszt awww,masreszt meg tokre jofejseg toled!!
VálaszTörlés<3 <3 <3
VálaszTörlésMennyire jo fej vagy es h lehet h masnak ez nem jut eszebe?
VálaszTörléshálás kutyus! <3 a segítő kutyáknak néha tényleg elég kemény: egyszer egy vak előadó tartott előadást, hozta a kutyáját is, és elmondta, hogy amíg a kutya ‘dolgozik’ (vagyis reggeltől estig, az előadás napján ráadásul még egy másik városba - hozzánk - is el kellett utazniuk meg vissza) a kutya nemhogy nem pisil, de inni sem kap. biztosan így szokta meg, de belegondolva, hogy a mi mopszunk mennyire szeret inni napközben meg akármikor (viszont éjjel, ha már inkább durmolna, nem kel fel nógatásra sem, hogy kiszaladjon a kertbe vagy kivigyem sétálni), ez azért elég kemény lehet. le a kalappal a segítő kutyusok előtt! és milyen jól jár veled ez a kutty!
VálaszTörlésDe miért nem ihat?? :O
TörlésAzért ez elég durva.
szerintem is durva...de a pasinak tök természetesnek tűnt.
TörlésJo mondjuk ez azért bírható még, de az eleg durva, hogy nem viheti ki egy ot perces pisilesre...
VálaszTörlésepilepszias rohamot jelez elore vagy mast?
A vakvezetos ferfi ha tenyleg ezt csinalja, hat az durva.... en eleg sok segitokutyat ismerek, es ok szoktak inni is, setalni is napkozben, 😅 szoval megnyugtataskepp mondom, h ez egyaltalan nem altalanos, sot. Soha nem hallottam meg ilyet, szerencsere
ez tényleg megnyugtató!
Törlés