Ma reggel, mikor 5:50-kor csörgött ébresztett a telefonom, meg mertem volna esküdni, hogy nem élem túl ezt a mai napot, elpusztulok, ha nem aludhatok tovább. Barni fél 4-kor kelt, én felébredtem vele, és utána már nem sikerült visszaaludnom. Délután pedig két magánóra várt a város különböző pontjain, szóval hosszú volt a nap.
Ehhez képest a hosszú zuhany, a hajmosás és a reggeli után egészen meglepően kipihent képű Milonka nézett rám vissza a tükörből, mikor indultam fél 8 körül. Csomagoltam uzsit is, zöldséget meg répát mellé, volt rakott krumplim ebédre, aztán meg megcsináltam egy csomó dolgot, amiket általában halogatni szoktam (adminisztráció, fogalmazások kijavítása, emailekre válaszolás stb), és ettől még inkább belelkesedtem. Suli után volt egy órám otthon, kicsit készültem, majd tartottam egy órát az egyik kávézóban a Nyugatinál, majd röpke 50 perc alatt átvillamosoztam a Délihez, mindezt tök lelkesen. Melegen és csinosan voltam öltözve, meleg a csizmám, nagyon szeretem a kabátom is, úgyhogy nem zavart az eső sem, pedig még esernyő sem volt nálam. Nem hiszek benne, sapival meg kapucnival védekezem az esőcseppek ellen, szerintem tömegközlekedve egészen jól működik így. Van, hogy van nálam esernyő, de szinte sosem nyitom ki.
Barni az utolsó diákom után felszedett és hazahozott, kaptunk vacsit, én roppanós, nyers zöldségeket, ő meg rakott krumplit, kicsit ventillált, majd elaludt itt mellettem. Hát ja, ez az időszak most ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése