a kiskutty

Persze kutyázni volt a legjobb: sétálni, együtt aludni, úgy mászkálni a lakásban, hogy mindenhová tipeg utánam a kis körmöcskéivel. Tudom, hogy ő nem tudna itt lakni, hiszen egyáltalán nem lát már, és nem is nagyon hall, de iszonyúan hiányzik, hogy együtt éljünk. Csomó olyan sztori van egyébként már, hogy például felébred éjjel a lakásban valahol, és gondolom, fogalma sincsen, hol aludt el, és elindul mondjuk inni, de nem tudja, hol van, és általában beakad valami sarokba. Ilyenkor fel kell kelni, lámpát kapcsolni, és kiterelgetni, és olyan cuki, úgy örül, hogy megmentetted. Imádom őt és nagyon-nagyon hiányzik, rengetegszer álmodom vele. 

így várta ma reggel, hogy felkeljek