10 év - part 1.

Nagyon szerettem olvasni mások évtized-összefogalóját, és azt hiszem, jó eséllyel indulhatok a nyertes pozícióért a versenyben, hogy kivel fordult a legnagyobbat a világ 10 év alatt. 

2009 szilvesztere engem otthon talált, a vőlegényemmel, akit tavasszal ismertem meg, 4 hónap után kérte meg a kezem, és akkor életem szerelmének tűnt. 2011 nyarán összeházasodtunk, majd ősszel kiköltöztünk Genfbe. Akkor már egy éve szerettünk volna gyereket, de nem jött össze, így kivizsgáltattuk magunkat, és kiderült, hogy természetes úton nekünk nem is lesz gyerekünk soha. Úgyhogy vizsgálatok, kezelések, inszeminációk sora, közben sok öröm, sok könny, utazás, otthonteremtés, édes-keserű boldogság együtt. 

2013 nyarán, 4 év szerelem és 2 év házasság után egyik pillanatból a másikra, épp egy sikertelen inszemináció után elhagyott, azzal, hogy soha nem szeretett, az egész közös életünk hazugság volt, tűnjek el az életéből. Közben a borderline minden skizofrén tünetét felismerni véltem rajta, de mivel ő ezt nem ismerte el, és nem volt hajlandó külső segítséget kérni, hiszen nem vele volt gond, csak kizárólag velem, nem tudtam mit tenni. Ez kb 2 hét alatt zajlott le, én hazaköltöztem kb egy táskával, ő utánam küldte a cuccaimat, és soha többé nem találkoztunk. 

A családom segített túlélni, rajtuk kívül senkit nem tudtam elviselni magam körül, és a blogomba fojtottam a bánatom. A bátyáim és apukám segítségével teljesen felújítottuk a lakásom, én pedig úgy fél éven keresztül csak sírtam, sírtam és sírtam. Szépen lassan újra elkezdtem dolgozni, de nem akartam a régi nyelviskolámba visszamenni, a magántanítványokból pedig nem éltem meg. 2013 októberében életemben először állást kaptam  egy nagyon szar váci középiskolában, ami életem legjobb döntése volt. Imádtam, a gyerekek is engem, és kiderült, hogy a nevelés része még sokkal jobban fekszik nekem, mint maga az angoltanítás. Osztályfőnök lettem kétszer is, szárnyaltam. A suliból közben  a szabadságvágyammal, a lelkesedésemmel meg a lazaságommal borzalmasan kilógtam, szerintem pozitív értelemben, de a gyerekeknek második anyukája voltam.

2014 nyarán elváltam, és épp akkor lett a szakítás után először pasim, a fotós, aki az elején nagyon jó volt, és megadta a reményt, hogy újra tudok szerelmes lenni. Aztán sajnos kiderült róla, hogy egy önző, nárcisztikus fasz, aki az élő fába is képes belekötni. 8 hónap után szakítottam vele, bár korábban kellett volna. Azt hiszem, ő volt az utolsó organikusan talált pasim, akivel egy fotózás során ismerkedtem meg, innentől kb mindenkit a tinderen ismertem meg. 

Phoebe-vel elkezdtem sportolni 2015-ben, először egy személyi edzővel, aztán önállóan, olyan intenzitással, ahogy még soha életemben nem, és ez azóta is velem maradt. Ez teljesen helyrerakta az autoimmun pajzsmirigy betegségemet, a Hashimotot, és azóta kb 10x olyan jól érzem magam a bőrömben.

A következő néhány évben sokat randiztam, lett pár rövid affér, meg nyilván összehozott a sors hülyékkel is, de igazán rossz élményem nem volt. Említésre méltó talán Geri, a bringás srác, akit nagyon tudtam volna szeretni, de iszonyúan éretlen volt, meg a gyerekes, borzasztóan hátrányos helyzetű, szerencsétlen apuka, akihez, azt hiszem, leginkább a sajnálat kötött. Remélem, tud majd egyszer boldog, vagy legalább elégedett lenni.

Vele 8 hónap on and off után, 2017 januárjában szakítottunk, és 2017-et teljes egészében egyedül töltöttem, nem volt senkim, ami nagyon jó volt így. Magamra figyeltem, a családomra meg a barátaimra. Akkor már jó pár éve megvolt nekem Pilla, akivel a hazaköltözésem után ismerkedtem meg, és kb a tesóm lett, tudtunk együtt nyaralni, dumálni, szomorkodni, örülni, óriási űrt töltött be bennem. Lett a Support, vagyis Pilla, Olív, Annalight meg Gyömbi, akikkel folyamatos online támogatásként működtünk egymás életében, és azóta is, de nyaraltunk meg buliztunk is együtt jópárszor, később csatlakozott Juc is. Közben máshonnan is sok, jó barátom lett, egyszer csak azt vettem észre, hogy nagyon kerek az életem és boldog vagyok. Augusztusban meglátogattam Selindát Faroban, és talán ez volt a cherry on top, úgy éreztem, hogy minden a helyén. 

folyt köv.