2020. február 6., csütörtök

Koppenhága - benyomások

Azt gondoltam, hogy majd szép nyugi lesz itt, és tudok naplót írni, de nagyon sok munka van, mondjuk a jó fajtából, és van sok program is, szóval a szabadidőmet leginkább alvással töltöm.  Úgyhogy leginkább a benyomásaimról tudok mesélni:


  • Tanárnak lenni Dániában is sok-sok munka, és itt sincsen kolbászból a kerítés. Valahogy mégis az látszik, hogy az élethez való hozzáállásuk úgy általánosságban sokkal lazább, többet nevetnek, kedvesebbek, pozitívabbak, mint otthon.
  • Itt sem csodás minden: mesélték, hogy bár az iskola épülete mesébe illő, olyan drága fenntartani, hogy küzdenek ezzel  (pl. ki kell adniuk termeket külsősöknek, hogy abból is legyen pénz). És az a mondás, hogy ne legyenek zárt helyen, falak mögött az órák, ezért hatalmas, levegős közösségi terek vannak, falak szinte alig, amivan, az is üvegből, ezért egy csomószor a nyitott terekben ülnek a tanulócsoportok, és ha nem kussban dolgoznak, akkor zavarják egymást.
  • 90 perces órák vannak, napi 4 db, 8:15-től 15:15-ig.
  • Az iskola igazgatója egy ránézésre 37-38 körüli, irtó helyes, szakállas, csupamosoly srác, aki angolt és médiát tanít, szabadidejében pedig egy zenekarban zenél. Az asztala a tanári közepén van. 
  • Egyáltalán nem látszik sem a kollégákon, sem a gyerekeken, hogy jó anyagi körülmények közt élnek, nincsenek (ránézésre) márkás cuccaik, ékszereik, csilivili autójuk (főleg, hogy most is mindenki bringázik meg tömegközlekedik), nem tudom. Valahogy nincsen az az erőlködés, mint amit otthon látok, azt a takarón túli nyújtózkodást, hogy akkor is muszáj villantani, 'to keep up with the Joneses' (vagyis hogy ami a szomszédnak/bárkinek van, az neked is kell), ha amúgy nem engedhetnéd meg magadnak - ami szerintem otthon tökre jellemző. Azt látom, hogy abban a pillanatban, hogy megengedhetsz magadnak szinte bármit, ezek a dolgok már egyáltalán nem lesznek fontosak, nem jelentenek értéket. És mégis, olyan jó kis letisztult ízlésük van, jó rájuk nézni. 
  • Sokkal nyugodtabb itt a tempó, mint otthon, nem szerveznek túl semmit, van a szervezésben egy csomó hiba és hiányosság, és mégis minden működik, és egyáltalán nem tűnik úgy, hogy bárki stresszelne a szervezetlenség miatt.
  • Szerintem otthon a fenőttek nagy százaléka nem olyan tudatos tagja a társadalomnak, mint itt a 16-17 éves gyerekek, akikkel dolgozunk. Politika (nem csak hazai), társadalmi problémák, környezet, bármiről megvan a véleményük és meg is tudják fogalmazni (csodálatos angolsággal), szerepet vállalnak, kiállnak ügyek mellett, képviselik a saját és mások érdekeit, mindezt olyan természetességgel, hogy tényleg elképesztő. 
  • Hideg van, esik az eső és fúj a szél. Otthon Barni rábeszélt egy profi, túrázós aláöltözetre (cicanadrág+felső), és bár nagyon ellenkeztem, mert szuperdrága volt, a városnézések során iszonyúan hálás voltam érte, szerintem én bírtam a legjobban a gyűrődést, nem fáztam egyáltalán.
  • Gyönyörű ez a város, a régi és az új épületek is nagyon szépek, és nagyon tetszik, hogy milyen jól működnek egymás mellett (nem úgy, mint otthon).

1 megjegyzés:

  1. Tök érdekes egybeesés, most futottam bele a Rita c. dán sorozatba a Netflixen, ha jól veszem ki pár perc után, egy tanítőnőről szól, és rögtön feltűnt a szellős, üveges kialakítása az iskolának, ahogy mutogatják belülről :)

    VálaszTörlés