the only way is up

Barni ma megint dolgozik, fél 3-kor kelt és 4-re ment. Nagyon úgy tűnik, hogy most jó ideig ez az utolsó ilyen hétvégéje, egy hónap múlva véget ér a projekt, amin dolgoznak, de ez akkor is pokol. 

Én viszont végre kialudtam magam, 8-kor ébredtem, felhúztam a redőnyt (nagyon szeretem, hogy ha akarok, itt tudok tökéletes sötétben aludni), és nagyon örültem, látva, hogy a február szikrázó napsütéssel érkezett meg, és ráadásul épp szombaton! Fú, én nem tudom, ti hogy bírtátok, de én többször kis híján hánytam a napsütés hiányától, amit nincs az a D-vitamin mennyiség, ami kompenzálni tud. Ráadásul azt is nehezen viselem, hogy nem mehetek fürdőbe, pedig itt van több is a szomszédban, nem szaunázhatok (sírok), nem mehetek szoláriumba, és cserébe úgy nézek ki, mint egy beteg albínó. Sajnos a smink sem sokat segít, pedig a világ legjobb, legtermészetesebb krémpirosítóját használom (MAC, Something Special). És nem mehetek masszázsra sem, nem is értem, miért, egy speciális kismama-masszázs pedig 13-18 ezer forintba kerül (amitől ráadásul valószínűleg megőrülnék, mert én utálom, ha simogatnak, engem kizárólag a brutálisan erős masszázzsal lehet kielégíteni csak). Esetleg elutazhatnánk valami csodálatos tengerpartra napozni, de sajnos ez most 572 ok miatt nem kivitelezhető. Szóval minden olyan trükk, ami segíteni szokott, hogy túléljem a telet, ki van lőve, marad még az edzés, de oda meg januárban nem túl sokszor sikerült elvonszolni magam.

Mindenesetre én most húzok egy vonalat, és mostantól fogva minden sokkal jobb lesz, ehhez remek indulás lesz az utazás, utána pedig nem fogok ennyit dolgozni (meg dokikhoz járni), és találok időt arra, hogy sokkal jobban érezzem magam én is, ennek eredményeképpen pedig a baba is a hasamban, sőt, Barni is. Úgyhogy szépen gyorsan kitalálom, mi legyen a menü, megnézem a szomszédos piacot, feltöltöm a hűtőt, míg készül az ebéd, gyorsan kitakarítok, ebédre Barni is itthon lesz már, utána pedig... Utána bármit csinálhatunk, amihez kedvük van.

Ma reggel találtam pár nagyon szenvedős új bejegyzést másoknál, hogy minden szar, és hát hogyan tovább (nyilván nincs ötlet). És olyan érdekes, hogy én a nyűglődős helyzetekben (nyilván nem a sajátomban, hanem másoknál, hehe) a lehetőséget látom, hogy the only way is up, innen csak jobb lehet, meg kell rázni magunkat, változtatni kell, döntéseket kell hozni, és hajrá új élet. Nyilván nem mehetek oda motivációs beszédet tartani, meg hát biztos jönne, hogy de... Persze, nem tudhatom, nem vagyok abban a helyzetben, de szerintem a hozzáállás már fél siker.

A lényeg, hogy ma már február van, mindjárt itt a tavasz!

ez mostani zara, imádom

reggeli: mangó, finn crisp, mandulatejes kávé