sick & tired

Mielőtt elmentem, Barni azt mondta, két dolgot kér, hogy vigyázzak a babánkra, és hogy ne próbáljak betegen hazajönni. Ehhez képest sikerült olyan betegen hazajönnöm, hogy nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen. A hangom a nulla és a nagyon öreg Tom Waits hangja közt váltakozik, halálosan köhögök, dől az orromból a cucc és pokolian érzem magam. Lázam nincs, hál'istennek, de azért mára, főleg, hogy szinte egyáltalán nem aludtam, kezdek kicsit kétségbeesni, annyira, hogy az előbb már a dokimat is felhívtam (sosem csinálnék ilyet vasárnap). Mindent beszedtem/beinhaláltam/megittam, amit a gyógyszertárban terhes-kompatibilisnek ítéltek, tényleg, mindent megteszek, ami a józan ész és az internet szerint segíthet, de semmi nem hoz enyhülést. Mit nem adnék egy jó neo citránért. 

Bűntudatom van persze, hogy ennyire nem tudok vigyázni magamra, pedig szegény kis bébi teljesen ki van szolgáltatva nekem és a folyamatos köhögőrohamaimnak. Kicsit már náthás voltam kint, és pénteken elmentünk egy hajókirándulásra, ami ráadásul az én ötletem volt (don't ask, nem gondoltam, hogy ez kb szabadtéri ügy, teljesen idióta vagyok), és ott szerintem iszonyúan megfázott a fejem és az arcom, a sapka, a kapucni és a sál ellenére. 

Holnap nyilván esélyem sincs suliba menni, nagyon fognak neki örülni az egy hetes hiányzásom után, úgy, hogy ráadásul mindenki más is beteg.

Viszont elképesztően jó érzés, hogy milyen gondoskodás vesz körül, Barni mindent megtesz, hogy jobban legyek. Tegnap pedig felhívott az anyukája, hogy mit ennék, és paradicsomlevest kértem. Erre küldött paradicsomlevest galuskával, natúr szeletet krumplipürével, kaszinótojást és túrógombócot. Meg csomagolt még melléjük SK gyümölcsturmixot, laktózmentes tejfölt és porcukrot pedig a gombóc mellé. 💜