Piran

Aztán eljöttünk Piranba a tengerpartra semmittenni. Hideg van, fúj a szél és esik az eső, de nem baj, ilyesmire számítottunk, olyan szállást foglaltunk, aminek a tengerre nyílnak az ablakai, mert aludni és pihenni akartunk. Azért persze sétáltunk is sokat, meg ettünk jókat - fura amúgy, hogy én, aki normál esetben ölni tudnék a tengeri herkentyűkért, most rá sem bírok nézni a halakra, pedig itt, a tenger mellett csodás haléttermek vannak. Tegnap bementünk ebédelni és csavarogni a városba, ami 10 perc séta innen. Piran egy félsziget, vagy inkább földnyelv csúcsára települt, csupa színes kis ház, szűk utcácskák, pici kávézók, kikötő, igazi mediterrán hangulat.

Aztán kisétáltunk a sziget csúcsához, hogy ott romantikázzunk kicsit, de zuhogott az eső épp, majdnem kicsavarta a szél a kezünkből az ernyőt, szóval inkább iszkoltunk visszafelé. Közben megláttam egy picike templomot, és mondtam, hogy nézzünk be, kicsit pihegtünk, hátha megnyugszik az időjárás. És mielőtt indultunk volna, Barni még  mondta, hogy előbb még kérdezne valamit, és letérdelt... Úgyhogy lett hirtelenjében egy gyönyörű gyűrűm és egy vőlegényem is. Nagyon meghatódtam, mert egyáltalán nem számítottam rá, beszéltünk már róla, de nekem ez nem volt olyan fontos, és tudtam, hogy neki sem, úgyhogy egy ponton elengedtem a dolgot. De a leginkább az volt megható, hogy néhány napja elment a szüleimhez, és tőlük is megkérte a kezem, mielőtt engem megkérdezett volna. 

Úgyhogy az a terv, hogy tartunk valami minimál polgárit valamikor tavasszal a családdal, aztán majd ősszel megünnepeljük a barátainkkal is. Egyébként vicces, teljesen véletlenül úgy jött ki, hogy tavaly tavasszal Bledben döntöttünk úgy, szeretnénk gyereket, és többet nem teszünk ellene, és most a kezem is Szlovéniában kérte meg. Azt hiszem, szeretünk majd ide visszajárni.