2020. augusztus 23., vasárnap

so we're back

Nagyon jól sikerült a Balaton, sokkal jobban, mint vártam. A nagyszülők teljesen kivirultak a babázástól, annyira jó látni, hogy mennyi örömöt hoz ez a kis maki az ő életükbe is. Meg persze nekünk is óriási segítség, hogy mondjuk a baba megreggeliztetése után Barni leviszi nekik, ők meg elszórakoztatják, míg én lezuhanyozom, felöltözöm, sőt, meg is tudtunk reggelizni így. Ott volt még Barni nagynénje is (illetve az anyukájának a nagynénje), akit imádok, sőt, az öccse is, úgyhogy négyen versengtek érte, hogy dajkálhassák a babát, ő meg abszolút nem tiltakozik, úgyhogy szuperjó volt, tudtunk kicsit lazulni. Abszolút látom annak előnyeit, ha több generáció lakik együtt. Mondjuk a hátrányait is, persze. 

Fürödtem a Balcsiban, ráadásul egyedül, kicsattogtam a mellettünk lévő strandra, beúsztam addig, míg már nem volt sok ember, lebegtem a vízen és néztem a tájat. Nem emlékszem, mikor tudtam utojára ilyen szinten kikapcsolni az agyam, nagyon jólesett. 

Viszont nem volt jó, hogy az ottlétünk 90%-ban a kajáról szólt (náluk ez mondjuk teljesen jellemző), Barni szülei az egyik napot kompletten a kinti konyhában töltötték, ebédre két igen kiadós főfogás volt, és még estére is sütöttek egy hatalmas csülköt, amit este 10-kor kellett megvacsorázni (mert hiába mondtam, hogy ne, megvárták a vacsival, míg lerakom a babát és lezuhanyozom), és teljesen taccsra vágta mindkettőnk gyomrát. És persze másnap simán tepertőt, kolbászt és maradék csülköt kínálnak reggelire, hihetetlen. Barni megpróbálta elmondani nekik, hogy ez nekünk nem olyan fontos, pihenjenek, babázzanak, ha itt vagyunk, tök jó az is, ha eszünk egy lángost ebédre, este meg hideget eszünk, de ezen kissé megsértődtek, hogy hát azért főztek ennyit, hogy tudjanak nekünk csomagolni otthonra. Nem mertem mondani, hogy én a 3 napos kiképzés után most egy hétig kb salátát és gyümölcsöt szeretnék csak főétkezésekre enni. 

Egyébként az exférjem anyukája is ezt csinálta, hogy az érkezésünk előtt már napokig vásárolt, készült, sütött és főzött, aztán hulla fáradtan, teljesen kikészülve fogadott minket, és aztán kb semmit nem lehetett vele kezdeni, túl kimerült volt, hogy mondjuk eljöjjön sétálni velünk. Barninak mondtam ma, hogy majd emlékeztessen, hogy én ezt semmiképp se csináljam majd a gyerekeinkkel. 


monika forsberg
monika forsberg

1 megjegyzés:

  1. És az ő gyomruk bírja? Tényleg nehéz ügy. Én fősulis koromban laktam rokonoknál, a 3 év alatt 9 kilót híztam és ott alapozódott meg a bélgyulladásom. Pedig ők még nem is voltak körbeugrálósok csak baromira megpakolták a tányéromat naponta 3x, és ott mindenki annyit evett (nem voltak soványak) én meg valahogy lenyomtam illendőségből. Nem is tudom. Ki kellene találnod hogy valami specko diétán vagy...

    VálaszTörlés