2020. szeptember 28., hétfő

changes

A hét elején Barnival, Pillával és a vőlegényével, pénteken pedig Violettel (meg a bébivel) reggeliztem a Lujzában. Mostanra mondhatom, hogy a törzshelyünk lett,  annyira régen volt utoljára olyan helyem, ahova kb haza jártam, és ahol maga a tulaj jön megkérdezni, hogy ugye zabtejjel kérem a matcha lattét, csak elfelejtettem szólni. Csak ajánlani tudom, ki ne hagyjátok, ha a Dunakanyarban jártok (hétfőn-kedden zárva van), és mindenképp reggel, éhesen érkezzetek. Violettel kicsit update-eltük egymást, hogy kivel mi újság, persze olvassuk egymást, na de együtt reggelizve beszélgetni nyilván teljesen más. Szerintem úgy egy éve nem bírjuk összehozni a találkát, legutóbb, még nyáron konkrétan egy természeti katasztrófa akadályozta meg, hogy meglátogassam őt: a fél hegy omlott az útra, amikor hozzá autóztam épp, napokkal a szülés előtt. Na de most végre összehoztuk és beszélgettünk egy kicsit, már itt volt az ideje.

Nagyon élveztem a héten ezt e gyönyörű, napsütéses, kora-őszi időt, nagyokat sétáltunk ketten a kis makival - most, hogy kicsit nagyobb és érdeklődőbb, újra szereti a babakocsit, ki érti ezt. Annyira jó, hogy igazából nem kell komolyan terveznem vele, hiszen bárhol meg tudom szoptatni őt, ha reklamál, nekiindulunk, aztán majd lesz valami. 

A héten egyébként teljesen úgy éreztem magam, mint egy egyedülálló anyuka, nem olyan jó most, hogy Barni ennyit dolgozik, volt, hogy délre kellett mennie, de olyan is, hogy hajnal fél 4-kor indult el itthonról és valamikor éjjel ért haza. Viszont cserébe szabad volt a hétvégéje, ami nem jellemző, de most végre együtt lehettünk és pihenhetett ő is. Szombaton rengeteget fetrengtünk a kanapén, filmeztünk, aludtunk, délután megnéztük a Duna-partot, este pedig kártyáztunk, először, mióta gyerekünk van. Vasárnap én főztem az ebédet, délután pedig elmentünk Zebegénybe csavarogni, annyira gyönyörű volt, nagyon szeretek ott lenni. Azt tervezzük, hogy nagyon sokat kirándulunk majd mindenfelé, ha Dani nagyobb lesz, de igazából már most is mindenhová cincáljuk magunkkal. 

Egyébként nagyon értékelem, ha végre együtt tudunk kicsit lenni hármasban, hiszen elképesztően megváltozott a kapcsolatunk, és nem feltétlenül a szó pozitív értelmében. Már akkor nagyon más lett, mikor terhes lettem, és amióta itt a gyerek velünk, hónapról hónapra teljesen más helyre visz minket, hogy szerelmespárból anyuka és apuka (is) lettünk, ami nyilván teljesen normális, de attól még nem könnyű. Majd erről írok egy külön posztot.

Egyébként most nagyon szoknyás időszakom van, imádom tornacipőhöz, mintás pulcsihoz, zakóhoz, farmerdzsekihez. Csoda dolgok vannak itt Vácon a gardróbomban, de szeretnék elmenni 1-2 turkálóba is, hátha találok még további kincseket ehhez a stílushoz:




15 megjegyzés:

  1. A vőlegényemmel, hát milyen fura szó már ez, miközben persze minden nap imádok ránézni a gyűrűimre, már amikor nem felejtem el felvenni.
    Dani meg cukipofa, a VŐLEGÉNYEM mondogatta, hogy lopjuk el, de jeleztem, hogy szerintem Milonkáék felismernék. :D

    VálaszTörlés
  2. Nekem most lett ez döbbenetes, hogy úgy vagyok valakivel együtt, hogy nincs közös gyerekünk, hogy mennyire más ez így. Sokkal könnyebb szerelmespárnak maradni szerintem gyerekek nélkül.

    VálaszTörlés
  3. De irigylem azokat, akiknek van érzéke a divathoz, saját stílus stb.!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szeretem a szoknyákat, annyira öltöztetnek, ráadásul sport cipővel majdnem mindegyik jól néz ki és kényelmes is.
    Bár mostanában azt érzem, hogy a térd felettiekhez már túlkoros vagyok (pláne ha bicajjal megyek valahova), a térd alattiak pedig a 156 centimmel nem állnak jól. Divatválságba kerültem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is alacsony vagyok (158 cm), ráadásul elmúltam 40 is, és simán hordok akár extra rövid szoknyát is. :) Abszolút nem korfüggő ez szerintem. A magasságomhoz képest eleve hosszú lábaim vannak, jól áll.
      Miért lenne megfelelőbb a miniszoknya egy 20 éves túlsúlyosnak, mint egy 40 feletti vékonynak? Én semmi ilyen "szabályt" nem tartok be, hogy milyen korban mi illik, hülyeségnek tartom. :)
      Amiket Milonka fent linkelt az összes szoknya irtózatosan állna rajtam, ez a térd alatti szabás, na ez pont az, ami a legszarabb nekem. Még a teljesen hosszú is sokkal jobb.
      Szard le magasról, hogy ki szerint mi illik rád. :)

      Törlés
    2. ahányszor valaki azzal jön, hogy a kora miatt nem akar rövidebb szoknyát felvenni, megemlítem, hogy Helló, Tina Turner. Nem húszéves volt, amikor végigtola a koncerteket a miniszoknyáiban és a mai napig arra gondolok, bárcsak olyan lábaim lehetnének, mint neki.
      Szóval nem a kor számít, hanem a forma és az, hogy miben érzed jól magad ;)

      Törlés
    3. Igen, valahol itt a problémám: nem konkrétan a kor miatt, hanem már nem érzem magam komfortosan egy rövidebb szoknyában. Talán a lábam formája változott vagy nem vagyok Tina Turner, ez lehet az igazi ok ;) Esetleg az önbizalmam kevesebb ehhez.
      De biztos ti is ismeritek a jelenséget, mikor valaki gyönyörű alakú, szép a ruhája is, de egyszerűen nem tudja azt viselni. Hogy a rövid szoknyánál maradjuk, folyton huzogatja lefelé, nem mer leülni, kényelmetlenül keresztbe teszi a lábát... Egyszerűen hiába nézne ki kurva jól, a viselkedése diszharmonikus a kinézetével.
      Sokszor irigyeltem azokat, akik azt mondják "már régen tudom mi áll jól", mert én úgy érzem ez időről időre változik és egyes életszakaszokban újra meg kell találni.

      Törlés
    4. Én abszolút értem, Family Maker, amit írsz, ugyanez a változás bennem is megvan, én sem veszem fel ugyanazokat a miniket, skortokat, mint amiket néhány éve még simán (pont most adtam oda egy csomót az unokahúhomnak), vagy nem mutatok magamból annyi bőrt, mint régen, pedig én aztán lesz@rom, ki mit gondol. Egyszerűen én sem érzem magam már komfortosan úgy. Szerintem jó, ha az ember ismeri a saját stílusát és tudja, hogy mi áll jól, de meggyőződésem, hogy az sem baj, ha tudja, hány éves. Nekem ezekben a szettekben pont az tetszik, hogy nőiesek, kortalanok, van bennük játékosság, de kicsit elegánsak is.

      Törlés
    5. Én továbbra is úgy érzem, hogy ebben a kor a legkisebb mértékben sem számít. Főleg nem ősszel-télen amikor úgy is harisnyával hordja az ember. Nekem most vékonyabbak, izmosabbak a lábaim, mint 25 éves koromban voltak.
      Nagyon jók ezek a szettek, csak éppen rajtam pl. irgalmatlanul szarul állnának.
      A múltkor amúgy pont itt az utcában ment el egy nő, akin látszott, hogy már "idősebb", 65 körülinek néztem, de olyan harmonikusan, stílusosan és divatosan nézett ki, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy na hát ez sem tudja hány éves. Ezt én soha nem szoktam érezni, max. azt, hogy ez sem tudja mi áll jól neki, de mondjuk azzal sem foglalkozom sokat. :.)
      Tavaly nyáron voltunk egy kalandparkban ahol egy saccra 20 éves lányka volt az egyik segítő, haspólóban, olyan hájhurkákkal, hogy brutál. Most akkor ez így jó csak azért, mert ő 20 éves? :) (Én mondjuk hasvillantós pólót sosem hordtam, nem azért mondom).
      Aztán van a volt főnököm, aki már 70-hez közelít, na ő ilyen nagyon stílusos nő még, ő is simán vesz fel térd felett érő szoknyát, és nagyon jól is áll neki. Mindig tök jó ránézni.

      Törlés
    6. nyilván azért raktam ki ÉN ezeket a szetteket, mert NEKEM illik a stílusomhoz, ez nem jelenti azt, h másnak is tetszik, v jól áll :D de ez kb mindenre igaz, ami megjelenik a blogomban.

      és persze, hordjál te is minit, meg Tina Turner is, és nem kell 50 éven felül gyógycipőben, otthonkában meg fejkendőben nyomulni, sőt, csak azt akartam jelezni Family Makernek, hogy én megértem, hogy idővel változik a stílusa és hogy miket hord, mert nekem is változik.

      Törlés
    7. Nekem is változott a stílusom, ebbe tartozik bele, hogy sportoláson kívül soha nem hordok nadrágot. :)) Szóval persze, a stílus változhat, de annak ne ahhoz legyen köze, hogy állítólag milyen korban milyen ruhát illik felvenni. Van, aki feszeng a rövid szoknyában, de az nem azért van, mert 50 éves, hanem, mert nem érzi kényelmesnek, vagy nem érzi jól magát benne. És nyilván tudni kell azt is, hogy mi hova való, valamit csak strandra hordok. :)) De ez sem korfüggő. Szóval én meg csak biztatni akartam másokat arra, hogy nem kell ezekre a "szólamokra" hallgatni.
      Mindidg eszembe jut az a tűzvédelmi oktatás, amire egy nagyon fiatal lányka libegett be forrónadrágban. :) Ha jól is áll neki, nem oda való volt. :)

      Mindig vannak ilyen megmondóemberek, akik megmondják, hogy egy 40-es nőnek, vagy egy anyának mi illik és mi nem. Soha nem felejtem el hogy mellbe vágott, amikor elkezdtem randizni a válás után, és egy pasi azt modnta nekem, hogy egy "4 gyerekes nő ne legyen kurva". Mert szerinte nekem nem illik randizni, hanem otthon kell ülnöm 0-24-ben gyereket nevelve. Szóval én csak erre gondoltam, nem kell az ilyenekre hallgatni, élni kell a saját életünket a saját stílusunkban.

      Törlés
    8. Valószínű itt csak nekem lett totál narancsbőrös a combom és visszeres a lábam. Pedig én szeretem a rövidnadrágot és a szoknyát is, de ez már tényleg a nem illik kategória. ÉN hányingert kapok attól ahogy kinézek... De ez nem - elsősorban - kor hanem genetika, stb. kérdése. Hát ez van.

      Törlés
    9. Val.szeg alkati is, mert anyukámnak már 20 évesen is visszeres volt a lába, és alig volt pár évvel több, mint most én, amikor műteni kellett, nem maradt már más lehetőség. AZ enyém nem olyan.
      Viszont. Ismét mondanám, hogy szeptember közepétől min. májusig az ember harisnyát hord, abban nem látszik se visszér, se narancsbőr. :)

      Törlés