2021. február 13., szombat

would you please sit my baby?

Bevallom, hogy abban reménykedtem, hogy az, hogy Barni anyukája, aki 65 éves, visszament dolgozni, egy múló hóbort. Szerintem egy ilyen korú nagymamának, hacsak nem érzi úgy, hogy hát még karrier, meg szívszerelem munka, akkor pihenni kell, sétálni, utazni meg sütit sütni, vagy amihez kedve van. Ráadásul ő tényleg az az igazi nagymama-típus, alig várta Danit, szuperjól csinálja, imád családozni, nagyon kedves, és a gyilkos, rengeteg és hatalmas koncentrációval járó tervezőmérnöki munkájával is tele volt a f@sza, szóval minden szempontból ideális volt, hogy akkor lett nyugdíjas kb, mikor terhes lettem. Ráadásul 5 perc autóútra laknak tőlünk és imádják egymást Danival. De sajnos a pénz nagy úr, igény van a munkájára, hát dolgozik tovább, sokat ráadásul. Én meg sírok, de hát ez van.

Most szerdán este hívott Barni, hogy hát pont a fürdetésre ér haza, én meg kifakadtam a telefonba, hogy második hete vagyok tökegyedül Danival, és este is, mert mikor hazaér, legtöbbször akkor is muszáj dolgoznia. Tudom, hogy azért volt ez a mélypont, mert esett napokig az eső, és nem nagyon tudtunk kimozdulni, de hosszútávon akkor sem normális, hogy hetekig nincsen segítségem. Nagyon rosszkor jött ez, mert Barni pont iszonyúan meg van feszülve a munkájában, hatalmas nyomás alatt van, és akkor még én is kb sírok neki a telefonban, de nyilván megértette, és azonnal megoldást keresett: menjek le ilyenkor anyuékhoz 1-2 napra, ami kívülről tök jó ötlet, de mi itt vagyunk itthon, nekem itt kell segítség. Jó, akkor keressünk szittert. De mondom Dani még olyan pici, hagyjuk idegenre, akit mi sem ismerünk? 

Aztán este hazajött, mondta, hogy kattogott ezen, hogy az nem lehet, hogy ő is halálra dolgozza magát és közben én is kilegyek, muszáj kitalálni valamit. Közben a legjobb barátja eszébe juttatta, hogy egy nagyon kedves, imádnivaló lányismerősünk vigyáz az ő kislányukra, esetleg kérdezzük meg őt, és aztán meg is kérdezte nekünk, és igen, van most ideje és tök szívesen segítene. Mondtam, hogy neki nagyon örülnék, oké, mondja Barni, akkor hívjuk fel, mondom de hadd aludjak rá egyet, de ne aludj, mondja Barni, ez így lesz jó, hívjuk fel. És felhívtuk, és jövő héttől jön is heti 2x3 órát délelőttönként, eleinte úgy, hogy én is itthon leszek, aztán meg majd nélkülem.

Nem mondom, hogy könnyű volt elengedni ezt a majd én megoldom hozzáállást, de tudom, hogy sokkal könnyebb lesz majd így. 

31 megjegyzés:

  1. Szerintem jól csinálod. Nekem itt van, volt kezdetektől napi szinten anya, apa, nélkülük kb megnyuvadtam volna. Sőt, minél nagyobbak a fiúk, annál inkább.

    VálaszTörlés
  2. Csak a nagymama dologhoz, nekem van (volt) egy kolléganőm, akinek 10 unokája van, akiket imád és rendszeresen vannak nála, elég sokat is, mégis 70 éves koráig dolgozott napi 8 órában nálunk, plusz volt még egy melóhelye. Azt gondolom, hogy nem feladata a nagymamáknak a bébiszittelés, ők már felnevelték a saját gyerekeiket, az unokázás az már csak örömforrás, kedvtelés, csak annyit szabad nekik csinálni, amennyi még jól esik, ami még öröm, és nem kényszer. Én most, előre tudom, hogy nem szeretnék bébiszittere lenni a leendő unokáimnak, miután évtizedeket szántam arra, hogy felneveljem a gyerekeimet, utána a saját életemet szeretném élni. Mármint persze most is a saját életemet élem, nem másét, de nem szeretném, hogy ilyen szinten nekem rendelkezésre kelljen állni. Nem szeretném, ha a gyerekeim rám építenék a gyereknevelésüket. Szóval ezért ne sírjál, és ne haragudjál az anyósodra, jó dolog, hogy aktív, dolgozik, nem otthon ül a tévé előtt. Az utcában is lakik egy nő, aki elment nyugdíjba 40 év munka után, aztán rájött, hogy szar, unalmas otthon lenni (pedig családi ház, kert, sok unoka van), és visszament dolgozni.
    És ez most így tágabb értelmű hozzászólás, nem rád vonatkozik, de ezért tarom szemétségnek a Nők40-et is, az is ezt sugallja, hogy miután egész életében szolgált, utána idős éveiben is szolgálnia kell a nőnek.
    A férfiak felé miért nincs ilyen elvárás?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én azt gondolom, hogy tök szépen leírtam a bejegyzésben: ő nagyon-nagyon szeretne nagymamázni, és iszonyúan nem akar már dolgozni, de a pénz. az, hogy te még nem szeretnél (még) nagymama lenni, az nem jelenti azt, hogy más sem szeretne. meg hát érted, nem azt akarom, hogy felnevelje Danit, hanem hogy heti 2x 2-3 órát legyen vele.

      Törlés
    2. En tervezomernok vagyok es panikrohamom lett, hogy itt vagyok a jogosultsagom kapujaban, de nem akarom ezt csinalni, ezt a mokusketeket, es hogy nyugdijbol is visszahivjanak, meg szukseg legyen ram. Tokre nem arrol szolt, hogy ez egy tevekeny, happy happy joy joy munkavegzes mert munkakepes meg. Ez borzaszto. A hataridok, a projektek, a masok hulyesege, hogy nem tudsz olyasmit csinalni, amivel tokeletesen elegedett vagy, csak olyat, ami belefer az idodbe, mindezt hetvegen, unnepekkor, ejszakazva, meg nyugdijban.

      Törlés
    3. tökéletesen ugyanezeket mondja ő is. ráadásul márciustól nem volt munkája neki sem, mert leállt az iparág, amiben dolgozik, és annyira élvezte! de most nem olyan rég megkeresték, és hát van az a pénz, a nyugdíjuk meg elég szar. próbálkozott egyébként, h home office, vagy nem teljes állás, nem teljes hét, de sajnos rengeteg munka van, nem mentek bele.

      Törlés
    4. Én csodának tartom azba szimbiózist és végtelen szeretetet, ami a szüleim és a kicsi gyerekeim közott van. Örömből. Nem kötelességből unokáznak, sőt, anya szerint pár óra velük neki lendületet ad folyamatosan.
      És apukám is ugyanannyit jött, jön, pelusozott, sétált, játszik akármi. Szóval nem csak a nagyik, hanem a nagypapák is szuperek.

      Törlés
    5. igen, amúgy nálunk is, mindkét oldalon a nagypapik. ❤️

      Törlés
    6. De persze ki, milyen. Anyóspajtinak semmi dolga, közel is van, mégse érdeklik az unokák igazán. Nem tud alapvetően bánni gyerekekkel. Ez van.

      Törlés
    7. Nekem anyukam 40 után ment nyugdíjba, nem sokkal később született meg a kisfiúnk. Én is ugyanígy vagyok ezzel, mint ti: annyira nagy boldogság nekem, hogy anyukam boldogan és tényleg nem kényszerből vigyázott a gyerekeimre heti kétszer, mikor mindkét szülés után visszamentem egy év után dolgozni. (A másik nagymama még dolgozik, nagyon sokat) Egészen kivételes kapcsolat van köztük, nagyon szeretik egymást mind a fiammal, mind a lányommal, én úgy tudtam otthagyni a gyerekeket hog kérdés nem volt bennem, hogy a lehető légszuperebb kezekben vannak, nevelési elvekben sincs köztünk vita. Szóval persze, a nagymama nem kell hogy kötelezően rendelkezésre álljon, nem ez a “dolga”, de engedjük meg azoknak a nagymamaknak, akik így teljesednek ki, ez tényleg boldoggá teszi őket, hogy így érezzenek.
      Nekem sajnos nem el már apukám, de annyira nagy boldogság a tudat, hogy a gyerekeim életében is megvannak a szoros nagyszülői kapcsolatok és a gyerekkori emlékeikben ott lesz, hogy mennyit voltak a nagymamajukkal, ezek nekem is nagyon fontos élményeim, mikor rám vigyázott sokat a nagymamám.

      Törlés
  3. Szerintem neked is sokkal jobb lesz, ha nem szívesség lesz a bébiszittelés, hanem fizetett munka, amire mindig lehet számítani, és lehetnek elvárásaid. Remélem beválik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én ezzel egyáltalán nem értek egyet, szerintem egy nagymama egészen más, mint egy bébiszitter, nyilván neki is vannak előnyei, de én sokkal jobban szeretném, ha Dani anyukámmal, vagy B anyukájával töltene időt, és nem csak mondjuk 2 hetente, a vasárnapi ebédnél találkoznának - de hát ez van. köszi azért, én is remélem, hogy jó lesz!

      Törlés
  4. Jujj de jó, ez szuperül hangzik, örülök neked nagyon!:)

    Más: nagyon szeretem a receptjeid, óriási sláger a fiúnál az a tarhonyás paprikás krumpli, valamelyik nap meg fagyasztott szilvába akadtam a lidlben, és csináltam újra a gyümölcsös lepényed, ahhh ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi, Mara! örülök a kaják sikerének, örök receptek ezek tényleg :)

      Törlés
  5. Nekem apám-anyám 68/9 és fel sem merül, hogy nyugdíjba menjenek.
    Bence 8 hónapos volt amikor anno visszamentem dolgozni, nem mondom, hogy nem volt nehéz bevetni egy szittert, de sokkal-sokkal jobb, mint a bölcsi egy ilyen kicsinek (én tök meglepődtem, Mo-on elvileg 20 hetes kortól fogadnak az állami bölcsik).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tudom, hogy ez téged nem vigasztal, de orvosoknál valahogy ez ilyen bevett szokás, nem? Barni anyukája tervezőmérnök, napi 10 órákat ül a számítógép előtt iszonyat precíziós munkákat végezve, határidők stb... sztem ez nagyon kemény ennyi idősen.

      Törlés
    2. Hát van benne hivatástudat is, mert szeretik amit csinálnak; de van egy olyan része is, hogy nem tudják elengedni.
      Amikor március-áprilisban full lockdown volt, akkor anyám minden nap felhívott, hogy ő unatkozik és neki elvették az “élete értelmét”. A kisebbik unokája akkor volt egy hetes, no comment.

      Törlés
    3. M. Gray, szerintem erre a társadalom is rátesz ám erősen, az elmúlt évben mennyit hallani, hogy az öregek, az ingyenélők, a járadékosok miatt szívnak a fiatalok...Nagyon nehéz lehet megélni, hogy te már nem vagy hasznos tagja a társadalomnak sokak szemében, sőt, ingyenélőnek tartanak.

      Törlés
  6. Helyes. Hajrá énidő (is)!

    VálaszTörlés
  7. Nekem az örökbefogadás miatt, meg azért, mert a párom tíz évvel idősebb, nagy gyerekei vannak, még ötven éves korom előtt lesznek unokáim, és már előre sajnálom, hogy dolgoznom kell. A húgomnak 13 és 3 évesek a kislányai, és annyira jó a társaságukban lenni. Nyáron nem volt munkám, lecuccoltam a tesómhoz és a csajokkal lógtam. Egy 3 éves, beszélni tanuló gyereknél jobb társaság nincs. Annyit nevettem, nagyon szerettem velük lenni. Van saját helyem a szőnyegen a kanapé előtt, alig tudom rávenni magam vasárnap este, hogy hazajöjjek tőlük. Már a gyerekek is úgy készülnek, hogy hétvégén jönnek hozzám az unokák, pedig igazából csak mostohanagyi leszek.😊

    VálaszTörlés
  8. én ezt amúgy már az elejétől csodálattal és kicsit irigykedve nézem nálad, hogy mindenki babázik amikor tud és simán lehet másra hagyni néha, mert vannak a nagyszülők mindkét oldalról, meg van apja (jó hát érted, tudom, hogy ez default de na :D), és hogy omg így is lehet csinálni, hogy nem csak te vagy 0-24, meg nem kell önmagadat ostorozni amíg bele nem szakadsz. tök jól csinálod!

    és sajnálom, hogy a nagymamának dolgoznia kell, ez szerintem elfogadhatatlan, hogy valaki ledolgoz egy emberöltőt és utána még mindig szükség van rá, hogy dolgozzon a normál megélhetéshez.

    VálaszTörlés
  9. Mivel nekem nagyobb gyerekem van, megszépültek az emlékek, így első gondolatom, hogy jaj de olyan pici még a fiad..élvezd ki... stb.
    De a valóság tényleg az, hogy olyan nehéz otthon lenni a babával egyedül, valahogy elfogy a levegő, monoton tud lenni...
    Én mindenkit arra bíztatok, hogy kérjen és fogadjon el segítséget!
    Viszont idegen emberre bízni egy gyereket, mégha egy kedves lány is, nagyon nehéz.
    Tapasztalat.

    VálaszTörlés
  10. Egyébként most a Covid idején hogy van ez? Maszkban jár a szitter vagy állandóan negatív teszt vagy hogy?

    VálaszTörlés
  11. Lehet, hogy picit félreérthető voltam, vagy nem jól fogalmaztam meg, amit gondolok.
    Az én szüleim is nagyon szeretik az unokáikat, sokat is vannak velük, mármint az enyémekkel, mert a tesómék messzebb élnek, és szívesen is vállalják őket akár hétvégére is most már, hogy nagyobbak. De az, hogy mondjuk standardan nekik jönni KELL heti akárhányszor, mert én erre számítok, erre építek, ezt nem szeretnék, és én sem szeretném majd, ha egyszer nagyszülő leszek. Anyukámnak van egy barátnője, vele egy idős, neki két unokája van egy szem lányától, és sokat szokott sóhajtozni anyukámnak, hogy ő nem bírja már ezt a terhelést, amit rárak a lánya, hogy neki hurcolni kell az unokákat a különórára, meg sokszor ebédeltetni, meg akármi.
    Az én szüleim meg akkor vállalják az unokákat, ha nekik ehhez kedvük van, és annyi időre, amennyire kedvük tartja, és utána azért sóhajtanak egyet, hogy rohadtul elfáradtak, és örülnek, hogy most már azért elviszem őket. :)

    Nekem az aktív felnőtt éveim döntő része a gyerekezéssel fog eltelni, 27 évesen szültem az első gyerekem, és mire a legkisebb is kirepül majd a 60-hoz fogok közelíteni, hát utána pont rám fér majd, hogy ne erről szóljon az életem. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeretnék nagymama lenni, hanem azt, hogy nem akarok olyan nagymama lenni, akinek az unoka egy állandósult feladat.

    Amikor 3 gyerek után visszamentem dolgozni nekem is volt szitterem, tök jó volt, igaz nem ilyen picikék voltak már, hanem bölcsisek-ovisak. Amikor a harmadikat vártam is volt szitter (veszélyeztetett terhesség miatt), egy tündéri friss nyugdíjas bölcsődei gondozó néni, a csecsemőt is simán rá tudtam bízni. Aztán amikor egyedül maradtam a 4-el, és a nyarat kellett megoldani, akkor is volt, egy fiatal csaj, aki óvónéninek tanult. Így a nagyszülőknek az unokázás egy örömforrás maradhatott, és most, hogy már nagyobbak, nem igényelnek akkora folyamatos figyelmet, és ők is kevesebbet dolgoznak szívesebben vállalják is őket. És ez független attól, hogy mennyire szerettek volna nagyszülők lenni, anyám pl. iszonyat nagyon, folyamatosan nyúzott is azzal, hogy mikor lesz már unokája.
    Apám sem a pénzért dolgozott, hanem mert szereti csinálni. Ez ad ritmust, és kvázi értelmet az életének. Anyám örült, hogy abba hagyhatta, szóval sokfélék ebben is az emberek. Viszont sok ember nagyon leépül amikor nyugdíjba megy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem voltál félreérthető, ugyanazt mondod megint, és köszi, h kifejtetted, de ettől még nem értek veled egyet. Mindegy, lépjünk túl, eskü nem fogom terhelni a nagyikat, csak akkor fognak unokázni, ha nekik is lesz kedvük ehhez.

      Törlés
    2. Jó, majd visszatérünk rá, ha te leszel nagymama. :) SZerintem pár év, és megérted.

      Törlés
    3. de mit értek meg??? én elhiszem, hogy te így látod, így érzel, meg hogy az utcátokban a Julika néni így érez, de ettől még miért törvényszerű, hogy akkor neked van igazad, és akkor az én helyzetemben is így van, és akkor ez Barni anyukájánál is így van, és majd é is így fogok érezni, ha majd nyugdíjas leszek? Könyörgöm, nem. Te így érzel, nálunk nem ez van. Bocs, tényleg. Egyébként ez bármilyen témánál így van, miért nem lehet elfogadni, hogy másnál másképp van, mint ahogy te látod a dolgokat?

      Törlés
    4. Nálam anyósom alig várja, hogy nyugdíjas legyen és többet lehessen a gyerekekkel, _tényleg_ .Pedig fiatalos, aktív, utazgat, baratnozik és együtt el a párjával. Most nem tudok fixen - heti rendszerességgel - számítani rá, de így is rendes.

      Törlés
  12. Sziasztok. Minden nap olvasom az írásaidat, nagyon tetszik:-) Eddig nem szóltam hozzá, de most itt úgy érzem, le kell írnom, amit gondolok. Van 2 fiam-13 és 10 évesek. Mindegyiküknél két éves korukban visszamentem dolgozni. a nagyszülőkkel voltak hetes váltásban, reggel mentek, ott ebédeltek, és délután munka után hoztam haza Őket. Mindenki imádta ezt az időszakot. Nagyszülőknek öröm volt, a gyerekeknek rengeteg pozitív emlék, együtt töltött idő, ami pótolhatatlan. Soha nem érezték tehernek, sőt mindig arra kellett nagyon figyelnünk, hogy egyensúlyba legyen mindkét helyen az ott töltött idő, amikor már nagyobbak voltak ott is éjszakáztak, és tudtuk, hogy melyik nagyszülő a "soros" Én azt gondolom, ha van Nagyszülő, akkor ott vannak a legjobb helyen. Őket fiatalon tartja, fontosnak érzik magukat ezáltal, a gyerekek pedig annyi szeretetet, törődés sehol máshol nem kapnak. Megértem, hogy te is ezt szeretted volna. Most látom, hogy milyen nehezen élik meg, hogy csak az utcán, vagy az autóba benézve láthatják az unokáikat. S még csak annyi, hogy Anyukámnak 5 unokája van, a nyár legjobban várt programja, mindenki részéről, amikor ők ott töltenek egy hetet, s mindenkinek potyognak a könnyei, ha el kell köszönni a nyaralás végén.

    VálaszTörlés
  13. Ritkán kommentelek,de állandó olvasód vagyok mert nagyon szeretem az írásaidat.Kb.egy éve mentem nyugdíjba,mert egyrészt elegem is lett,másrészt pedig vágytam arra,hogy sokkal több időt tölthessek az öt kisunokámmal akik 3-10 évesek.Ők mind Magyarországon élnek,én nem.Amíg megvolt a munkaviszonyom,a nyári szabadságunk idejére megkaptuk a gyerekeket és mondhatom hogy a legszebb nyaraink voltak.Tavaly nyáron a covid ezt felülírta.Eddig öt nyarat töltöttünk együtt és sok-sok hosszú hétvégét,ünnepeket stb.
    Egyszerre három kisunoka jött,a legnagyobbak nyilván.Nagyon élvezték és mondanom sem kell,hogy mi nagyszülők úgyszintén.Nekünk nagyon sokat adtak ezek a nyarak,csordultig teltünk a szeretetükkel.A ragaszkodás mindkét irányba nagyon intenzív és igény van rá minden nap.Csupán azt szeretném itt hangsúlyozni,hogy az unokák olyan feltöltődést adnak,amit meg kell tapasztalni.Várjuk hogy elmúljon ez a sz@r amiben most leledzünk,mert a határon most nem lehet úgy jönni-menni ahogy szeretnénk.A nagyobbak nemsokára kamaszodnak és ha emlékeim nem csalnak,akkor ott a nagyszülőknek nem sok szerep jut😊,ezért minden pillanatát kihasználnánk ameddig van érdeklődés.

    VálaszTörlés
  14. Hú még csak bobe hozzászólásánál tartok, de hadd mondjam el, hogy pont ugyanezt gondoltam és előre rettegtem, hogy basszus akár 40 évesen nagymama lehettem volna, aztán úgy lett, hogy csak 50 évesen lettem, de még így is tök fiatalnak érzem magam és szerintem az is vagyok, szóval előre féltem, hogy majd a lányom "rámsózza" az unokát, akinek persze örültem, de nem éreztem semmi nagymamai vágyat sokáig. (ez nem jelenti azt, hogy nem ugrottam, ha bármikor hívott a lányom, vagy segítséget kért) Mostanra majdnem két éves és alig várom, hogy velem lehessen, szóval amikor benne van az ember, egészen más.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem sem volt zökkenőmentes a nagyivá való válás,szintén 50 évesen lettem az, örültem nagyon neki,de bele kellett rázódni.Most vagyok 60 de kb.40-nek (se)érzem magam.
      Rengeteget tanultam és változtam időközben, elsősorban türelmet(ezt pl.kifejezetten az unokáknak köszönhetően).Ez egy állandó folyamat szerintem,én lubuckolok most ebben.Persze ez nem azt jelenti,hogy más nincs az életünkben,ezer más dolog is érdekel.Van saját életünk,de örülünk annak,hogy fontosak vagyunk számukra és hogy igényt tartanak arra,hogy gyakorolhassuk a nagyszülői feladatokat.(ez nem jó szó ide,most nincs más hírtelen😊)

      Törlés