pause on our lives

Egyedül vagyok itthon most pár órát, Barni elvitte Danit petanque-ozni egy barátjával meg annak a kislányával a Hajógyári szigetre. Nagy a dilemma, hogy takarítsak, futni menjek, körmöt lakkozzak, vagy  épp ne csináljak semmit. Miközben szárad a lakk, gyorsan megírom ezt a bejegyzést, és elmesélem a hetet, meg talán egy kis takarításra is jut még idő. 

• Nem tudom, ti számítottatok-e a bezárásra, én asszem már semmin nem lepődöm meg. Persze könnyebb úgy, hogy nem olyan borzasztóan befolyásolja az életünket, én eddig se mentem sok helyre, és hihetetlen módon Barni munkája nem állt le (ebben biztos voltam pedig, milyen jó lett volna lehúzni a Balcsira egy kicsit), szóval minden megy úgy, ahogy eddig is. Ikeába, Obiba nem megyünk, kaját továbbra is lehet venni/rendelni, szóval én nem tankolok fel, meg nem is idegesítem magam különösebben, same shit, different day. 
• Leállt a szépségipar is, mázliképpen még pont péntekre volt időpontom a körmös lányhoz. Leszedettem a géllakkot mindenhonnan, mert én egyáltalán nem bízom benne, hogy két hét múlva kinyithatnak. Így az essie hadsereg újra bevetésen. 
• Úgy látszik, néhány évente megtörténik velem: tegnap úgy belerúgtam a kislábujjammal a fotel lábába (ráadásul a baba a kezemben volt épp), hogy ma reggelre duplájára dagadt és teljesen véraláfutásos lett. Nagyon fáj, zoknit se veszek itthonra, hogy ne nyomja az se egy picit se. Tornacipőt tudok venni, de kissé sántikálok benne. Tényleg, olyan jó, hogy mindig történik valami. 
• Csütörtökön a villamoson láttam egy lányt, aki nagyon-nagyon ismerős volt (így maszkban azért nem könnyű beazonosítani arcokat), és bár sosem találkoztunk eddig, be is ugrott, ki lehet. Rákerestem az insta profiljára, és mivel már többször összeakadt a tekintetünk, odamentem, és megmutattam egy fotót az oldalról: ez te vagy? És ő volt: Hello Garlic, vagyis Milutinovits Panka, a kreatív kajadizájner, kedvenc instaoldalam gazdája, akit nagyon-nagyon régóta követek, imádom a munkáit, szerintem kreativitásban nincs párja. Kicsit beszélgettünk, a tesójával volt és épp a Fruccolába tartott (hova máshova, haha) dolgozni. Nagyon örült, utána még üzenetben is megköszönte, hogy ráköszöntem. Szerintem jó dolog kedvesnek lenni, pozitív visszajelzést adni, és egy köszönés-bemutatkozás, vagy egy kedves üzenet tényleg semmibe sem kerül. 
• Az egyik kedvenc sminkesem, Pádár Betti ajánlott egy MAC szempillaspirált az oldalán, én meg hallgatok rá, úgyhogy elmentem és megvettem VOLNA, ha a mutatott kép alapján nem egy másik spirált kapok. Danival voltam, aki épp cukult, és kicsit elvarázsolta a lányokat, gondolom, ez lehetett a baj. Sajnos már csak itthon vettem észre, de odatelefonáltam, és mondták a lányok, hogy bármikor kicserélik nekem. Hát ja, csak babakocsival visszabumlizni a Mammutba nekem nem olyan könnyű, de mindegy, végül elintéztem, EZ a spirál az, az a neve, hogy Extended Play Gigablack Lash (mennyire nehéz lehet egyedi spirál nevet találni, kicsit erőlködős ez is). Elég pici a keféje, és olyan finom szálú pillákra, mint az enyém, szuper, mert jól befér mindenhova, és az utolsó picike pihét is külön-külön befesti. Annyira nem jó, mint a Lancome Doll Eyes, viszont egy árkategóriával olcsóbb, mint az, ami mostmár tényleg aranyáron kapható, csak Joy/nemtudommilyen napokon érdemes megvenni. Az jó még ebben a MAC spirálban a Doll Eyes-hoz képest, hogy ez is iszonyúan tartós, nagyon szép, természetes (nem drámai) pillákat csinál két rétegben (a Lancome ezt tudja egy rétegben is), szőkéknek ugyanúgy szuper, nincs Twiggy-effektus, viszont meleg vízzel lemosható, nem kell gyaszatolni este a pillákat kétfázisú lemosóval. 
• Vettem egy matt rúzst is ott, a MAC-nél, és bár meseszép a szájon, abszolút nem tartós, szóval nem is reklámozom.

Duplára dagadt kislábujj, új szempillaspirál... Nem volt túl kalandos a hetem, na.