2021. június 22., kedd

nem ezt a lovat

Az elmúlt néhány napban megjártam az érzelmek színes skáláját. Sajnos hiába minden ígéret, még mindig nem jutottunk el Barni munkájával oda, hogy mostantól könnyebb, kevesebb, lazább lesz, vagy hát mintha lett volna néhány nap, de már olyan régen volt hogy el is felejtettem. Sajnos mindig alakul valami, és mindig a jövő héttől lesz majd könnyebb, a jövő héten meg az azt következő héten. Én már úgy vártam ennek a kurva, már tavaly augusztus óta húzódó projektnek a végét, mint a messiást, amikor is majd hárman egy csomót bandázunk együtt, elmegyünk a Balcsira, kiveszünk valami romi kis szállást a Balatonfelvidéken, ami álmaim desztinációja, és egész nap csak babázunk, csavargunk, eszünk, fetrengünk játszunk és minőségi időt töltünk együtt. De sajnos eljött az, amitől a legjobban féltem, és a lelkem mélyén tudtam is, hogy így lesz, és gondolom, Barni is tudta, még ha tagadja is. Tudniillik a következő munkáját úgy kapta meg, hogy nem az, hogy nincsen egy nap szabadideje sem a kettő közt, hanem konkrétan egy kicsit még párhuzamosan is folynak majd, a régit még fejezgeti befele, a másikat pedig már előkészíti. Ez az új pedig novemberig tart, szóval addig megint egyfolytában dolgozni fog. Hát faszóm. 

Közben mondja, hogy ilyen a munkája, tudtam már akkor is, mikor összeismerkedtünk, meg az ő szakmájában (filmipar) munkát visszautasítani azt jelenheti, hogy majd a következőt nem neki adják. Tényleg tudom, hogy ez elismerés neki, imádja, és tolni kell itt és most, és büszke is vagyok rá, de közben én szerelmes vagyok ebbe a fiúba, szerettünk volna és összehoztunk egy gyereket, szerintem kivételesen jó páros vagyunk és borzasztóan hiányzik, nem úgy, hogy hazaérjen este és kb feküdjünk le aludni, ahogy sokszor szoktunk, hanem úgy, hogy minőségi időt töltsünk együtt, miközben nem idegeskedik, hogy de már mindjárt indulnia kell nem tudom hova, és (főleg) nem csörög a telefonja. Meg hát jó lenne, ha ő is tudna vigyázni Danira, meg foglalkozni vele sokat.

Most egyébként ki is vagyok erre élezve, mert az elmúlt egy-két hétben megint nonstop tökegyedül voltam Danival. Illetve hazudok, mert csütörtökön ő vigyázott rá, míg edzésen voltam, szombat délután meg a nagyszülők babáztak, míg mi Pilláéknál tömtük a hasunkat finomabbnál finomabb ételekkel meg koktélokkal. Vasárnap (és persze hétfőn) viszont egyedül voltam a gyerekkel teljesen, és az pokoli rosszul esett, enyhén bedepresszióztam, valahogy akkor tudatosult bennem, hogy ez ilyen, és sosem lesz vége. 

Azt hiszem, most sikerült elég jól kommunikálnom az érzéseimet felé, így Barni eléggé megszeppent,  persze csodát nem tud tenni ő sem, de most így SOS, mentsük ami menthető alapon, a főnöke beleegyezésével elutazunk a Káli medencébe. Nem mondom, hogy könnyű volt szállást találni két nappal az indulás előtt (ez is borzasztó, hogy az ő munkája mellett egyszerűen nem lehet tervezni) egy ilyen népszerű nyaralóhelyen, de nem nyugodtam, míg minden airbnb-követ meg nem mozgattam, és végül lett cuki házikónk Balcsi-kilátással, babaággyal és etetőszékkel kurvajó helyen, megkaptam az emailt, hogy vár minket Salföld, a Liliomkert piac és a Kővirág.

Július közepén pedig elmegyünk tengerpartozni. Igen, érzem én is, hogy ez hosszú távon nem oldja meg a problémát, de arról már nem is beszélve, hogy megint épp egy ajánlatot várunk a lakásra, és ez most elég komolynak tűnik, szóval abba bele sem merek gondolni, hogy valószínűleg hamarosan indul az is, hogy ki kell költöznünk a lakásból, megtalálni álmaink otthonát és odaköltözni. 

14 megjegyzés:

  1. Nem nagyon tudok mit mondani, csak hogy egy hos vagy es kitartast!
    Amig nem volt babam, nem ertettem, hogy mi olyan rossz abban, ha valaki sokat van egyedul egy cuki babaval (haha, szegyellem is magam ezert a gondolatert), de amiota van, na azota en vagyok a legjobban bedepizve ha ket egymast koveto nap reggeltol estig kettesben vagyunk. Nagyon nehez ez :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen... köszi. persze közben tudom, hogy ez nem egyformán nehéz mindig, vannak tök jó napok, hetek, időszakok, de a hullámvölgyek tényleg nagyon nehezek.

      Törlés
  2. Hú hát hirtelen az jutott eszembe, hogy legalább Barni szereti amit csinál. Én konkrétan rühellem, és ugyanúgy nincs hétvégém, szabim, ünnepnapom. Ééééés még örüljek (mondja a Férjem) hogy ülve dolgozom mert ő most vett fel egy könyvelőt (én nem az vagyok de rokon terület) aki már évek óta csak gyári munkát kapott és mikor felvették (ilyen minimálbéres melóról beszélünk) sírva fakadt örömében, hogy ezentúl le is ülhet. Én konkrétan úgy érzem már meg is valósult a Mátrix film, ülünk a kis kalitkánkban és termelünk, szünet nélkül. Végtelenül szomorú.

    VálaszTörlés
  3. Ez igy valoban elég “kilatastalannak” tunik, marmint hogy folyton ennyi meloja van, tok rossz neked is, a babának is, persze Ferjnek is. Csak ugy latom az ilyen szakmákkal tényleg ez jár… :/

    VálaszTörlés
  4. Egy cipőben járunk, kitartás, és tök ügyes vagy, hogy kiharcoltad a nyaralást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de-de, média/film, úgyhogy a közös idő itt is gyakori téma, napi tervezések vannak :)

      Törlés
  5. <3 Gondoltam rad a napokban, hogy mi lehet, amiert ilyen soka nem irsz. Megertelek, ha nem is voltam meg konkretan ebben a helyzetben, de azt hiszem, elegge sejtem, milyen lehet. (Pe is hasonloan el tud veszni a munkajanak.) Sok erot, es most ezeket a kis piheneseket elvezd ki az utolso cseppig, biztos terapias lesz nagyon!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!!! Nem emiatt nem irtam, csak jolesett egy kis szunet, igy most ujra irni is tok mas volt. 🥰

      Törlés
  6. Respect, kitartás. Nekem ennek egy nagyon nagyon nagyon nagyon soft verziójábol 9 hónap is sok volt, nemhogy évek.

    VálaszTörlés
  7. Éppen pár hete meséltem férfi társaságban, hogy azért az első gyerekemmel az első pár hónap mennyire megviselt (tél eleji ráadásul, teljesen bezárva egy társasházba, egy hasfájós babával, egy sétára elindulni 1 óra öltözködés), mennyire hiányzott régi, pörgős életem, az alvás, az, hogy vége a feladatoknak és pihenek stb stb, és úgy le lettem cseszerintve, mint annak a rendje, hogy babázni otthon a világ legjobb dolga, és hogy merek panaszkodni, és milyenek ezek a mai nők, mert a nőknél még soha nem volt ennyire jó, könnyű dolguk és mégis folyton rínak.
    Nagyon durva. Hogy lehet, hogy ennyire nem látják emberek milyen nehéz tud lenni??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fogadjunk, hogy ő életében nem volt otthon egy babával egész nap egyedül.

      Törlés
  8. Jaj, ez még gyerek nélkül is nagyon nehéz lenne. Persze, tudtad a kapcsolat elején is, de attól még ez nem lesz jobb, illetve emiatt nem lehet nem belevágni egy amúgy szuper kapcsolatba, mert azért Barnik nem teremnek minden bokorban.
    Azért ez borzalmas nyomás és stressz lehet neki, hogy nem lehet nemet mondani attól való félelemben, hogy az egész karrierje bukik ezzel.

    VálaszTörlés
  9. Én sok-sok évig abban a helyzetben voltam, mint a párod, csak nálunk nem volt kicsi gyerek már. Hajnaltól késő estig munka, hétvégén ügyelet, éjjel-nappal telefonhívások. Otthon állandó feszkó, mert nem lehetett programot szervezni, sőt, egy ebédet sem lehetett nyugodtan megenni. Mert ugye a kommunikációs terület ilyen... De csinálni kell, mert ha az ember nem áll rendelkezésre, akkor többet nem hívják. Aztán tőlünk teljesen független okok miatt bukott az egész cég, és én, aki mindig rendelkezésre álltam, semmiféle előnyt nem élveztem a munkakeresésnél, senkit nem érdekelt, hogy jaj, de megbízható és mindig elérhető voltam. Akik korábban folyamatosan az utolsó pillanatban adtak megrendelést, késő este kértek szívességeket, hirtelen fel sem vették a telefont. Úgyhogy én a magam részéről befejeztem az állandó rendelkezésre állást, az új helyemen normális keretek között tartom a munkaidőt. Rájöttem, hogy senki nem fogja nekem megfizetni/meghálálni, ha lemaradok a saját életemről. Tudom, milyen aljas ez a csapda, folyamatos feladat nemet mondani, határokat szabni, mert mindig megy a zsarolás hogy ez egy ilyen szakma. Nem feltétlenül ilyen, csak sok olyan ember dolgozik benne, aki ilyenné teszi.

    VálaszTörlés