feelings

Nagyon hiányzik, hogy naplót írjak, mert iszonyúan intenzív időszaka ez az életünknek, tele rengeteg érzelemmel, jól esne időnként kicsit ventillálni, meg real time mesélni el a kicsi sztorikat, nem hetekkel később, mikor már nem is emlékszem. Úgy alakult, hogy tök váratlanul ugyanazon a héten kellett átadnunk a lakást, mint amikor az esküvőnk volt, és hát senkinek nem kívánom, hogy pakolnia, szerelnie, takarítania kelljen, miközben az esküvői készülődés-őrület zajlik, miközben annyira feszülsz a részleteken, hogy minden rendben legyen, hogy éjjel nem tudsz aludni. A mi nagy napunk igazán rendhagyó volt, nagyon laza, a szertartást leszámítva nem is nagyon kellett középpontban lennünk, és ez nagyon jó volt így nekünk. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet az, mikor még a szék szoknyája színéről is gondoskodni kell, respect minden 'igazi' menyasszonynak, aki nem olyan hippi, mint amilyen én voltam. Meg hát ez az egész, az esküvőkre épülő ipar, mi próbáltuk elegánsan és kreatívan kikerülni, de természetesen nem sikerült. No de erről később. 

Átadtuk a lakást, Barni egészen nekibúsult, nem volt könnyű búcsút mondania élete első saját, szuper kis otthonának. Még utoljára aludtunk ott kettőt, ami nagyon jó érzés volt, egy-egy mini good-bye. Először Kata írt rám egy délután, hogy pont itthon van, és mikor tudunk találkozni? Írtam neki, hogy pont Budapesten vagyok, Danit most tettem le a nagyiknál, Barni focimeccsre megy, úgyhogy végtelenül ráérek. Ráadásul akkor is alig aludtam éjjel, és még volt néhány órám a randiig, úgyhogy tudtam még aludni majdnem 2 órát a régi ágyunkon, miközben Barni a nappaliban dolgozott a dobozhalmok közt - csodálatos volt. Elmentünk egy koncertre a Mammut tetején lévő sky bárba, ami nem olyan csilivili hely, mint az Andrássy környékén lévő tesói, hanem egy tök normális szórakozóhely kb egyetemistáknak, csak mesés a panoráma. Aztán sétáltunk egy hatalmasat, nem fértünk be a Pontoonra egy másik koncertre, helyette Kata vett egy üveg Proseccot, és megittuk az Erzsébet téren és dumáltunk. Mondtam is neki, hogy szuper kis lánybúcsút kerített nekem, amit egyébként valami miatt tökre szerettem volna, illetve nem a hagyományos típusút, csak egy vacsit a lányokkal, de végül nem jött össze, mert mindenki szörnyen elfoglalt. Hazafelé találtunk a Szabadság téren egy komplett sörfesztivált, és tök szomik voltunk, hogy nem előbb találtunk rá, és nem is értem, hogy hogy lehet mostanában, hogy egy csomó zseni programról csak utólag hallok - nem ez lenne a Facebook feladata, hogy ezeket feldobálja nekem? Vagy már nem vagyok célközönség? De hát az öregek is isznak sört, nem? 

Aztán még Pilla esküvője után is ott aludtunk a lakásban, és ezzel lezártuk közös életünk egyik legszebb szakaszát. Nem volt könnyű.

Folyt. köv.