helyzetjelentés

Ahogy elmúlt a karácsony és letudtuk a vendégeskedéseket, kiderült, hogy mindketten teljesen kimerültünk és lemerültünk, nem bírjuk kipihenni magunkat, és egyfolytában olyan, mintha agyonvertek volna minket. Én egy ponton annyira rosszul éreztem magam, hogy azt hittem, beteg leszek, de aztán nem lettem, azóta már jobb egyébként. 28-án még voltunk vacsizni Barni öccsééknél, kaptam a szülinapomra madártej tortát a Daubnerből (ők nagyon közel laknak hozzá), és végleg eldöntöttük Barnival, hogy az a kedvenc tortánk. Tényleg, mesés, egészen kicsit is lehet belőle venni és mindig van készleten, szóval rendelni sem kell - ha van alkalom, nagyon ajánlom. 

29-én (asszem) tudtunk kicsit pihenni, játszóterezni, aztán 30-án megint program volt: én osztálytalálkozóra mentem a Terezába (mexikói hely, és a borok is nagyon finomak), utána meg a jazz&bass-re mentünk Barnival, mint minden évben (kivéve, mikor nem rendezik meg a Covid miatt). Az osztálytalálka nagyon jó volt, kb 10-en voltunk, rengeteget nevettünk. Ennyi idő után is egészen közeli barátaimként tekintek erre a társaságra, akikkel tényleg kíváncsiak vagyunk egymásra, és szinte bármit meg tudunk osztani, jót és rosszat is. A végére Barni is becsatlakozott, már ő is ismeri és bírja őket. Aztán átcsattogtunk a Toldiba, ahol kb 100 méteres sor állt, mint a filmekben, de szerencsére nem kellett kiállnunk, mert a barátaink szervezték és volt félrerakva jegyünk. Sajnos az iszonytató tömeget és a sorban állást mindenért nem kompenzálta az sem, hogy nagyon-nagyon jó volt a zene és sok ismerőssel találkoztunk, meg reggel 10-re menni kellett Daniért, így fél 2 körül taxiba ültünk és hazajöttünk. Nekem nagyon jólesett kicsit szociális életet élni meg iszogatni, de öregek vagyunk már, na. 

Én azért megfogadtam, hogy többet kell kimozdulnunk kettesben meg barátokkal, színházba, koncertekre, hogy ne az legyen, hogy három havonta elmegyünk valahova, és azt kb traumatikus élményként éljük meg, hanem szoktatni kell a kis szervezetünket ahhoz, hogy nem a világ vége, ha az ember nem alszik este 10-kor, ne adj isten nincs otthon olyankor még.

Azt talán még nem meséltem, hogy mi egy 4 lakásos társasházban lakunk, és annyira cuki mindenki, hogy az előző lakó, akitől a lakást vettük, nyáron szervezett egy összejövetelt, hogy mindenki megismerhessen minket (meg persze mi is őket). Na, és talán két hete lakunk itt, de Dani már mindhárom lakásba bejárós (és vele együtt nyilván én is), a szemben lévő család előhalászta a padlásról a már nem itt lakó gyerekeik kisautó-gyűjteményét a kedvéért, és egyedül jár hozzájuk autózni, az alattunk lakó idős házaspárnál már kétszer volt úgy (kb fél órákat), hogy én nem voltam ott, a lent lakó macskás néni pedig ma két órán keresztül legeltette őt a napsütéses, 10 fokos kertben, mindkettőjük legnagyobb megelégedésére. Én nem tudom, hogy lehetünk ennyire mázlisták, és nyilván mi is kedvesek vagyunk, már mindenki volt nálunk és tartottunk nekik egy kis közös eszemiszomot pár nappal azután, hogy beköltöztünk, és az egyik nénit is istápoltam ár, mikor rosszulérzte magát, és volt rá esély, hogy be kell vinni az ügyeletre. Ma este is voltunk pont náluk koccintani Danival együtt, szóval nagyon úgy tűnik, hogy nem egymás mellett, hanem inkább együtt élés lesz a többi lakóval, ami nekünk kisgyerekesként hatalmas segítség.

Egyébként az előző lakók is eljöttek és megnézték a lakást tegnap, nagyon jó érzés volt, hogy nagyon tetszett nekik, de őszintén szólva nem tudom, hogy hogy bírták ki sírás nélkül - ők 15 évig laktak itt, imádták, és a nő nagyon nem akart elköltözni, de a pasi úgy érezte, hogy ez kb az utolsó pillanat arra, hogy elkezdjen építkezni (tavaszra várható, hogy befejezik a házikójukat). Nagyon hálásak vagyunk nekik, hogy eladták nekünk a lakást, kivételesen jó a kapcsolatunk, és ez szerintem így is marad.. 

Aminek még nagyon örülök, hogy a mellettünk lévő házban lakik két kutya, és lehet nekik kajamaradékokat vinni. Gyűlölök kaját kidobni, de időről időre azért előfordul, hogy marad ez-az - nagyon jó érzés, hogy végre az is jó helyre kerül majd.