Dani 3 és Kolorádó

Dani a hónap elején betöltötte a harmadik születésnapját. Mint az előző két évben, most is szerveztünk neki születésnapi bulit, ami főleg a családot jelenti. Ezt a szokást meg fogjuk tartani, mert egyrészt jó látni, hogy Dani lubickol abban, hogy mindeni itt van, akit szeret, másrészt ez egy olyan alkalom, amikor találkoznak a családjaink. Szépen feldíszítettük a kertet, én már reggel hatkor pogácsát gyúrtam és az előző nap elkészült sütiket szeleteltem, Anyukám hozta a tortát, Barni anyukája pedig kaszinótojással és hideg sülttel készült. 10-kor már érkeztek a vendégek, délután fél 4-kor pedig még mindig, akkor a szomszédaink kopogtak be 6-an, mert persze őket is meghívtuk. Összesen kb 20-an lehettünk, és 5-kor már némileg kétségbeesetten néztünk össze Barnival, mivel a vendégeink még mindig látványosan jól érezték magukat és hatalmas beszélgetéseket bonyolítottak, mi pedig már hullafáradtak voltunk, ráadásul jegyünk volt a Kolorádó fesztiválra, amit itt tartottak a faluban. 

Végül Barni anyukája és a nagynénje elvitték a szülinapost, mi pedig Barni öccsével és a barátnőjével elmentünk fesztiválozni. Ez rögtön úgy indult, hogy 20e forint a jegy, 2500 a parkolás, és még fejenként egy ezres a busz, ami elvisz a bejárathoz, és ezen úgy felbasztuk magunkat, hogy inkább felgyalogoltunk fél óra alatt, miközben időnként elszáguldottak mellettünk a buszok meg a taxik, totál beterítve minket porral. Na de ezután már minden jó volt, vettünk fröccsöt meg sört, ki mit kért, (én Sauska rozéból készíttettem a viceházmesteremet, így másnap NULLA másnappal kellett megküzdenem, annyira örültem), és csatangoltunk, táncikáltunk mindenféle zenékre meg people spottoltunk. A Kolorádó ugyanazt a bandát vonzza, mint a belvárosban a Telep, a Hawaii inges, fehér sportzoknis, kicsike bajuszos huszonéveseket, nagyon vicces volt nézegetni őket és megállapítani, hogy milyen öreg boomerek vagyunk már. Nagyon jól éreztük magunkat, és szeretném kiemelni ÉLETEM PIZZÁJÁT, amiről bizonytalan vagyok, hogy tényleg ennyire jó volt-e, vagy csak az előtte elszívott vicces cigi varázsolta el az ízlelőbimbóimat, de most is csorog a nyálam, ha az egyszerre roppanós és puha tésztára és a tökéletes, paradicsomos, sajtos szaftra gondolok (ha pizza, akkor csakis Margherita). Aztán éjfélkor vártunk valami koncertre, és akkor éreztem, hogy eddig bírtam. Úgyhogy fél 1-kor már lezuhanyozva ágyban voltunk, másnap 10-kor visszakaptuk a kisfiút és folytatódhatott a szülihétvégéje (pedig az igazi születésnapja csak hétfőn volt, de addigra ő már kimaxolta az ünneplést).