.

Nagyon sok dolog történt, szörnyen sokat szorongtam augusztusban. Borzasztóan szétszórt, szervezetlen és rendetlen vagyok, ez mondjuk nem látszik rajtam, mert rengeteget energiát fektettem bele mindig is, hogy ezt kompenzáljam, meg az a típus vagyok, aki átlát a káoszon. De volt régebben olyan időszakom, hogy szétestem, és akkor egymás után csomó dolgot elhagytam, meg el is loptak tőlem. Olaszországban egész hátizsákot loptak el az összes cuccommal, a Szigeten két egymást követő nyáron szintén egész hátizsákot loptak ki mindenemmel együtt a sátorból, meg egyszer én hagytam fenn egy hátit a váci vonaton a legkedvesebb, különleges, válogatott dolgaimmal. 

Kicsit úgy is vettem ezeket a sztorikat, mint lecke, hogy ne kötődjek ennyire a tárgyakhoz, de közben meg iszonyú bűntudatom volt, hogy én tehetek róla, hogy eltűnnek a dolgaim, egyszerűen ilyen szétszórt vibe volt körülöttem. Aztán mintha tanultam volna ezekből az esetekből, nagyon sokáig rendben voltam, de most egy rövid ideje megint végtelenül szétszórt vagyok, mindig keresek valamit (telefonom, kulcsom, a táskám stb), amivel megőrjítem a környezetemet, de főleg magamat, nagyon-nagyon fárasztó. A cherry on top az volt, hogy a múltkor eltűnt a szemüvegem, amit imádtam, a próbateremben még megvolt, a 30 méterre parkoló autómnál már nem, azonnal visszamentem, de addigra bezárt a terem, másnap pedig már nem találták ott, elnyelte a föld konkrétan. És ez úgy megviselt (mert szerettem, gyönyörű volt és pótolhatatlan, drága is, meg hát nem látok jól nélküle pl. vezetni vagy tévézni), hogy úgy éreztem, megromlott tőle kicsit a mentális egészségem: még jobban szorongtam, megint egyfolytában a cuccaimat kerestem, benne hagytam a kulcsot a zárban kívülről, eltévesztettem lefixált dátumot és rossz időpontban mentem oda valahova stb. Az adhd-s tesztek szerint egyébként nem vagyok adhd-s, csak szétszórt, szervezetlen és rendetlen.

Most egyébként, hogy szeptember lett és eltolódott a fókusz, illetve lettek fontos dolgok, amikre muszáj figyelnem és újra rendszert hoztak az életembe, jobban érzem magam, bár még mindig felmegy a pulzusom, ha épp nem találom a kulcsom. Csináltattam új szemüveget, romlott is a szemem, szóval nem is volt baj (így vigasztalom magam). Gyönyörű, vagány izipizi keretbe rakattam (a Zun Store-ban lehet kapni kékfény szűrős monitor szemüvegeket jóval olcsóbban, mintha az optikában választottam volna keretet), nagyon tetszik, de még mindig fáj a szívem a régi Ray-Ban-em után (már nem gyártják azt a konkrét darabot).