anxiety

Amúgy egy GOOD THINGS című posztot akartam írni, de most pont nem látom valami napsütésesnek a dolgokat, nem is tudom, honnan jött ez a good things. Mindenesetre leírom, ami nem olyan jó. 

Napok óta úgy érzem, mintha egy kő lenne a gyomromban. Én amúgy mindig is békében éltem a hasammal, ő sokmindent elnéz nekem (ehetek lekváros kenyeret uborkával is, meg sem kottyan neki), én meg igyekszem odafigyelni rá, ugye jópár éve megszabadultam a tejtől, először laktózmentesre cseréltem, majd elég gyorsan áttértem a magtejekre, azóta minimális tejterméket eszem, és a hasam boldogabb azóta. Volt egy kis kitérőm, a terhességem alatt nagyon kívántam a tejes, tejszínes dolgokat (a Magnumot például), és akkor nem is okozott gondot, a terhesség után még talán két évig nem, de most megint jobbnak éreztem elhagyni, boldogabbak vagyunk így mi ketten, a hasam és én. 

Na de most egy kő költözött bele. Első reakcióként böjtöltem kicsit és rengeteg vizet ittam, majd egy pár napig keveset és nagyon könnyű dolgokat ettem. És ugyanúgy ott van az érzés. És kb ma esett le, hogy olyan érzés van a gyomromban szinte folyamatosan, mintha vizsga előtt állnék. Vagyis nem az étkezésemmel van probléma, hanem olyan szinten szorongok, hogy fizikai tüneteket produkálok. Fogalmam sincs, miért, mert semmi olyan nagy dolog, nincs, ami miatt stresszelnem kellene. Sok mindennel egyedül éreztem magam mostanában, de a hétvége pont nagyon jó volt, sokat és jól beszélgettünk Barnival arról, hogy mi nehéz most nekem (a fő issue az, hogy ő rengeteget dolgozik, az ő gondjairól szoktunk napi szinten beszélni és a gyerekről, én kb láthatatlannak érzem magam, egy problémamegoldónak)  és fel is oldott bennem érzéseket. Plusz volt egy teljes napunk kettesben, ebédeltünk a városban, pihentünk, össze tudtunk bújni délután és a barátaim koncertjére is elmentünk este. De úgy tűnik, mégsem vagyok annyira jól. 

Első körben betoltam a szokott D-vitamin és magnézium adagomat, de valamit muszáj kezdenem magammal másképp is. Amúgy érzem is, hogy szinte egész nap pörög az agyam valamin, nem nagyon tudok kikapcsolni és nyugalmi állapotban is be tud villanni egy csomó olyan dolog, hogy baszdmeg, még ezzel is foglalkozni kellene, mert nincs rendben (semmi komoly amúgy). 

Emlékszem, hogy volt időszak, hogy komolyabban szorongtam, de az utóbbi pár évben ez egyáltalán nem volt jellemző rám, nem tudom, mi hozta elő. 

Pedig ma reggel tök váratlanul, mikor a zokniját adtam fel rá, azt mondta Dani: Anya, nagyon szép vagy. És annyira cuki! 

Én meg itt szorongok.