Azt beszéltem meg Danival, hogy tegnap volt az utolsó napja itthon, már csak nagyon ritkán egy picit kellett kifújni az orrát, szerdán mehet oviba, ahol már nagyon várják az óvó nénik és a gyerekek is. Én a kiégés minden tünetét produkáltam már, nyűgös voltam, kialvatlan, türelmetlen, szóval nagyon vártam, hogy újra legyen ovi, meg hát rengeteg dolgom is lenne. Erre persze Dani felébresztett fél 4-kor és soha többé nem tudtam visszaaludni, valamint elkezdett fájni a torkom és a fülem is. Végül lemondtuk az esti próbát (nem akartam kinyírni a torkom 3 órányi énekléssel), Dani oviba jobbra el, én elintéztem, amit kellett, ebédeltem maradék spenótfőzeléket, beindítottam a mosogatógépet és most alszom egyet, mielőtt hazajön a fiúcska. A nagymamája megy ma érte, de ide jönnek hozzánk, addigra össze kell rántanom magam.
Főztem egyébként hagymalekvárt, Barni rágja a fülemet egy ideje miatta, megnéztem a receptet és kiderült, hogy nagyon könnyű elkészíteni. Én a tökéletesen alap verziót csináltam meg, lilahagyma, pici vörösbor, barnacukor és balzsamecet, jópár szem vörösáfonya és ennyi. Akartam ajándékba is adni, de csak két pici üveg lett a kiló hagymából, majd még csinálok egy nagyobb adagot. Nagyon finom lett, alig várom, hogy este mindenféle finomság mellé megkóstoljuk, még birsalmasajtot is vettem hozzá, na meg ugye tete de moine.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése