Ma olyan napunk van, hogy 5:30-kor ébredtünk, és azóta, írd és mondd, semmi nem jó. Mármint nem nekem, hanem a három és fél évesnek. Pedig még bementem 10 körül az oviba is és ott voltam velük egy órát, mert az egyik óvónéninek születésnapja van (volt pénteken, de arra a napra ők szabadságot kapnak, így akkor nem dolgozott), ezt meg szokták ünnepelni a gyerekekkel és ebben a szülők is részt vesznek. Amióta hazajöttünk az oviból, már nem is tudom, hányszor vesztünk össze, pedig akkora levegőket veszek és emlékeztetem magam, hogy én 45 éves vagyok, ő meg csak 3, de nem segít. Ritka az ilyen nap nálunk, de ma ez minden energiámat leszívja, legszívesebben világgá mennék (gondolom, ő is).
Amikor összeveszünk és kiabálok vagy/és türelmetlen vagyok vele, utána kerítek rá módot, hogy mikor mindenki megenyhült kicsit, összebújjunk és megbeszéljük, én bocsánatot szoktam kérni, ha úgy érzem, hogy nem jól oldottam meg a helyzetet (kiabáltam vele pl), és mindig emlékeztetem, hogy akkor is nagyon szeretem őt, amikor mérges vagyok rá. Benne ez nagyon meg szokott ragadni, és már többször volt, hogy erre rákérdezett ettől független helyzetben, páldául mikor épp elmondtuk, hogy mennyire szeretjük egymást (és akkor is szeretsz, mikor mérges vagy rám?).
Tegnap este megint balhéztunk valami miatt, azt hiszem, az volt, hogy ordított, mert nem ő zárta el a csapot fogmosáskor, aztán végül visszamentünk, újra megnyitottuk a csapot, csak hogy ő zárhassa el és engedhesse le a vizet, tudtam, hogy így előbb szabadulok, de közben mérgesen morogtam vele, hogy nem hiszem el stb, és akkor a konfliktus közepén rám nézett nagy komolyan, hogy most is szeretsz? Szerintem annyira jó, hogy kicsit ki tudott tekinteni a helyzetből, és nekem is segített, hogy felülemelkedjek a konfliktusunkon és végül mindketten tudjunk magunkon nevetni.
Most a kádban ül és jókedvűen mossa az autóit (a jó meleg víz szerintem egy csoda), de már nagyon várom, hogy elaludjon és vége legyen a napnak.
♥️♥️
VálaszTörlés