Nos, a ruhám elkelt, méghozzá itt a blogon. Kérdezték, hogy miért nem Vinteden árulom - nos, én utálom a csomagfeladással járó szarakodást, meg nem bízom a rendszerben, mi van, ha elveszik a gyönyörű (és drága) ruha? Összefutunk, odaadom, kész. Plusz nagyon nehezen mondok búcsút a ruháimnak (még így sem volt könnyű, hogy már nálam van egy ugyanilyen ruha a megfelelő(bb) méretben), és örülök, ha látom, ki viszi tovább.
A Budagyöngyénél bonyolítottuk le az átadás-átvételt, utána én siettem az L33-ba az éves vizsgálatra-rákszűrésre, ultrahangot is kértem. Amúgy nyugodt szoktam lenni az egészségemmel kapcsolatban, de azért mindig izgulok picit előtte, utána pedig annyira jó érzés, hogy szemmel láthatóan, meg amúgy is minden rendben van, szépen működik a szervezetem. Mondjuk még 2 hét, míg megjön az eredmény, de reméljük a legjobbakat. (És ha csak egy jelre vártatok, hogy ti is megejtsétek az idei nőgyógyászati vizsgálatot: itt van!)
Szeretem ezt a helyet (azt hiszem, írtam már róla), mert csak fiatal, női nőgyógyászaik vannak és iszonyúan profi és kedves mindenki, partnerként kezelnek, bármit meg lehet kérdezni-beszélni. Lehet online időpontot foglalni, és mindig van aznapra vagy másnapra időpont. Teljesen véletlenül ahhoz a lányhoz mentem vissza most, akinél szültem, azonnal előkapta a mappámat (mármint virtuálisan) és egy csomó mindenre emlékezett. Olyan 35 körül lehet, gyönyörű, vagány és iszonyúan jó fej, nagyon bírom őt. Érdekes, hogy anno végig magázódtunk, még a szülés után is, most meg meglátott, nagy mosoly, és sziaaa Milonkaaa! Nem tudom, ez hogy jött, de nagyon jól esett. Mesélte, hogy azóta ő is szült, nagyon nehezen jött nekik össze, hogy másfél évig nem aludtak, annyira rossz alvó volt a babájuk - meg ilyesmiket. Mutatott fotót is a kicsiről - nagyon jó érzés volt így beszélgetni, de vajon ennyire szimpi vagyok, és közelinek érez, vagy vajon mindenkivel ilyen közvetlen a páciensei közül?
Tegnap este megnéztük a Szerethető című cirkós filmet, már nagyon régóta akartam. Nekem nagyon tetszett, egy párnak tönkremegy a házassága, vagy hát inkább egy veszekedés alkalmával a pasi váratlanul közli, hogy elég volt, váljanak el. Ki a hibás, mi a megoldás, van-e még visszaút, ilyesmi. Nagyon lelkizős, kicsit nyomasztó, iszonyúan real, igazi norvég. A főszereplő csaj meg nagyon emlékeztet a Mari (art from the heart, a mari pulcsik) márka Marijára, titeket nem?
Daninak meg két plüss alvós macskája van, és az egyiket, ami kb egy öklömnyi cicó, nem találjuk 2 napja. Szegény, vigasztalhatatlan, ma mindenért elsírta magát. Vettünk neki egy 90%-ban ugyanolyat, de hát neki a Lili kell. Eddig mindent megtaláltunk, ami eltűnt, remélem, ez is meglesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése