Voltunk egy hetet a Balatonon. Idén többször is nagyon eltaláltuk, hogy a legnagyobb hőség idején voltunk ott. Barni öccséék is voltak az egy éves cukival, meg Barni Anyukája. Így együtt lenni jó is volt, meg szokásos módon nehéz is, mert még mindig az van, hogy mindenki tök más élethelyzetben van, mindenki más stílusban él és nyaral, más a napi ritmusa, máskor alszik, pihen, más a rendigénye, máskor és mást enne, máskor menne ki a strandra, és mindezek ellenére valami miatt nem bírjuk (én mondjuk pont el bírnám) engedni, hogy mindent együtt kell csinálni. Voltak egészen komoly konfliktusok is, de erre azt kell mondanom, hogy végre vannak konfliktusok, és nem csak mindenki magában puffog. Utána jobb is lett a hangulat szerintem, hogy kimondásra kerültek dolgok. Én ilyen forradalmár módon amúgy igyekszem kiállni a sorból, és pl csinálok magamnak meg Daninak reggelit meg kávét, amikor felébredünk, és nem várom meg, hogy mindenki felkeljen-zuhanyozzon és együtt terülj-terülj-asztalkámozzunk, főztem többször is, azt, amit én akartam és nem engedtem Barni anyukájának, hogy ő főzze meg, vagy segítsen, amit iszonyúan nehezen viselt. De mindegy, az én mentális egészségem szempontjából fontos volt, hogy kijelöljem a határaimat. Mindenesetre nem megy át az üzenet, hogy szerintem mindenki boldogabb lenne, ha egymás mellett nyaralnánk, és nem együtt.
Amúgy nagyon jó volt, jártam futni, Dani jött velem bicón, sokat pancsoltunk meg SUP-oztunk. Felmondta a szolgálatot a lila, hálós-aljú gumimatracom, életem értelme, de volt eltéve egy ilyen fotel-szerű, ami szintén szuper, csak nem nagyon jutottam hozzá, mert az 5 éves pont azzal kívánt játszani feszt.
Meg majdnem volt egy napok egyedül, Barni átvitte Danit Sóstóra, hogy egy haverjával együtt strandoljanak ott, de egy óra múlva telefonált, hogy Dani összehányta a büfét és jönnek haza. Arcom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése