reminiscing

Megkezdtük a nyár utolsó hetét, hétfőn már ovi. Eljöttünk Danival Anyuékhoz két napra, itt is alszunk. Még megvan a régi lakásom, anyuék használták egy darabig míg felújították a lakásukat, de aztán visszaköltöztek, ez meg itt áll üresen, Apu használja műhelynek, meg cuccokat tárolnak benne. Nagyon fura itt lenni, itt aludni a régi lakásomban, ahol egyáltalán nem érzem magam már otthon, a régi ágyamban aludni (ráadásul elfelejtettem pizsit és fogkrémet hozni magamnak). Mennyi emlék, mennyi sztori, és milyen messze van mind! Nem is baj:). 

Délután csavarogtam kicsit a városban, hál'istennek itt is van még egy bringám, jó volt tekeregni. Szomorú volt látni, mennyire le van pattanva a város, meg az emberek is, dülöngélő arcok, kéregetők, kb ilyen Blaha Lujza tér hangulat. Pedig hogy szerettem itt lakni, a világ legjobb helyének láttam, és az is volt szerintem. A Duna-part mondjuk még mindig egy csoda és hiányzik is nagyon. Holnap el akarom vinni magam bruncholni kicsit a Lujzába, bicózni megyünk Danival, talán átjön a tesóm is. Jó itt lenni most nagyon, a szüleim nagyon szoktak hiányozni, jólesik egy kis minőségi időt velük tölteni, nem csak beugrani pár órára. 

a főtér meg az ujjam

megunhatatlan

a kávéhoz adnak egy minifagyit, imádom

Dani a szüleimmel a parton