keddecske

El vagyok keseredve, hogy még mindig nem vagyok jól. Nem nagyon, csak épp nem oké a torkom (pedig végigszedtem egy doboz köptetőt, biztos az volt a baj, hogy nem szirup formában vittem be, az én fejemben ugyanis köptető = kanalas orvosság, úgy tűnik, tabletta formában nem reagálok rá), fura a közérzetem és kifulladok, ha felmegyek a lépcsőn. Pedig úszószemüveget hozott nekem a Mikulás, olyat, ami kicsit nagyobb, mint ezek az oldschool, számomra kezelhetetelen-kényelmetlen darabok, és Phoebe is mindig hív, hogy ússzunk (nélkülem ő sem úszik? pedig bérlete van). 

Barni szerint mindannyian depressziósak vagyunk kicsit, és még az örök vidám anyukám is azt mondta, hogy ez a szürke idő kibírhatatlan (és hol van még a tavasz?). Én amúgy mindent megteszek, hogy jobb legyen, tegnap Danival megint sütöttünk fahéjas csigát vaníliasodóval, és most tökéletes lett. A csiga receptjénél lefeleztem az adagot és így is lett kb 20 darab, a sodóval nem szabad spórolni, olyan, mint a vaníliás danette, magában is pusztítható kiskanállal. A csigánál a végén írja, hogy amikor kész van, még forrón meg lehet kenegetni vaníliás tejjel - azt ki ne hagyjátok, attól lesz jó puha. Ja és a tésztába tettem őrölt kardamomot is. 

Emellett süti sütés közben szólnak a karácsonyi dalok, de Barni tegnap előadta nekem, hogy olvasott egy cikket, hogy a túl sok karácsonyi dal hallgatása depresszióba is sodorhatja az embert, amit segélykiáltásként értelmeztem, és gyorsan kikapcsoltam inkább, nehogy baj legyen. Viszont szomorkodott, hogy egyik csatorna sem adja az esti Liverpool meccset, így gyorsan előfizettem neki az RTL fizetős csatornájára és így lett meccs is, meg kiderült, hogy az összes régi Konyhafőnök részt is meg lehet nézni. 

Szomszéd nénitől kapott virágcsokor going strong

Délután aludtam egy órát, Dani szobájába odasüt olyankor a nap (ha van nap), olyan hangulatos volt, így nála kuckóztam be az Anyukám által varrt ezer éves patchwork takarómmal.