a balcsi meg a jég

Ah, tök jó hétvégénk volt. Pénteken dolgoztam, de nem volt ovi, így Barni terelgette Danit. Délelőtt átjött hozzánk Lulu, annyira cukik együtt, hatalmas harmóniában vannak, semmi veszekedés vagy konfliktus, imádják egymást. Lulu simán autózik Danival, ha azt szeretne, de Dani is nagyon odafigyel Lulura, és ha valamihez nincsen kedve, akkor szó nélkül újratervez. Délután átjöttek Barni öccséék meg az anyukája, én még egy darabig akkor is dolgoztam, fél 5 körül tudtam becsatlakozni. 

Szombat délelőtt Dani Luluéknál volt, délután pedig elmentünk a Balcsira megnézni a befagyott Balatont. Én még soha ennyi embert/autót nem láttam ott, pedig néha nyáron is ki lehet tenni a megtelt táblát. Megnéztük a magaspartról is a kilátást, a Balcsi mintha apró, folyamatosan mozgó hangyákkal lett volna tele, szerintem voltak, akik kikométerekre is bementek. Az volt a mázlink, hogy be tudtunk állni a szomszéd elé, Lulu szülei pedig beálltak hozzánk az udvarba. Aztán kimentünk a strandra és fel a jégre - hosszú percekig csak vigyorogtunk, épp ment le a nap, és varázslatos volt az egész. A gyerekek is nagyon évezték, de még én sem láttam a Balatont télen, így, befagyva pedig egészen különleges élmény volt. A végén a helyi hüttében/étteremben akartunk inni egy forraltbort, de annyian voltak, hogy reménytelennek tűnt, ahogy beálltunk a sorba. Végül meglátott a tulaj, akit ismerünk, és soron kívül kaptunk italokat, hálás voltam.

Vasárnap is szerettem volna elmenni valahova csúszkálni, de Barni rám szólt, hogy hagyjuk már egy kicsit pihenni és otthon játszani Danit. Volt úszni egyébként vasárnap reggel, mi meg közben szaunáztunk, meg mi is úsztunk kicsit. Délután meg tényleg ránk fért egy kis nyugi.