szomi

Végül voltam állásinterjún a 3. kerületi szuper suliban, az épület olyan, mint egy végtelen játszótér, egy 2026-os varázslóképző, tényleg, álmaim munkahelye - illetve bárcsak lenne annyi pénzem, hogy a gyerekem ott tanuljon. És tök jó volt a beszélgetés, kaptam is meghívást a következő hétre péntekre (erre, ami most volt péntek), hogy menjek el próbaórát tartani. 

A baj csak az volt, hogy amikor kijöttem az épületből, és beültem a kocsimba, hogy felhívjam Barnit, hogy elmeséljem, mi volt, és ott összefutottam egy anyukával az oviból, akinek oda jár most a fia elsőbe, egyszerűen nem bírtam lelkesedni, instant gyomorgörcsöm volt a gondolattól, hogy ott tanítsak majd. Mert ez egy olyan iskola, ahogy - nyilván - szuperek a tanárok, de én már tanítottam ilyen helyen, és ez rengeteg, rengeteg meló. Minden hétfő este 7-ig meetingek, évente 4X1 hét kirándulás (ami évi egy hónap távol a saját családodtól), és tudom, hogy nagyon magas minőséget kell hozni, ami rengeteg napi szintű készülést jelent - még akkor is, ha nem vagy osztályfőnök, de ha igen, akkor meg végleg. 

És amúgy nem ez a fő bajom, hanem az, hogy nem tudom, hogy hogyan oldanánk meg a reggeleket úgy, hogy nekem reggel legkésőbb fél7-kor el kellene indulni, hogy beérjek, és délután is legdurvább forgalomban kellene hazajönni, pedig Danit legkésőbb 4-kor fel el kell hozni a suliból, és szerintem esélytelen akkorra hazaérnem. És utána még készülni az órákra, dolgozatokat javítani stb... Én nem akarom Danit beáldozni, hogy ne legyek itt reggelente, és aztán délután is dolgoznom kelljen - talán 1-2 év múlva, mikor kicsit önállóbb és tud egyedül menni suliba, vagy hazajönni. Végül Barni mondta ki, hogy nem csak magadat szívatnád meg ezzel, hanem minket is. Úgyhogy szerdán lemondtam a próbaórát, de nagyon rossz érzés volt, és még mindig bizonytalan vagyok, hogy jól döntöttem-e, mert közben meg nagyon vágyom egy csomó mindenre, ami ebben a suliban történt volna velem. 

Na mindegy, keresgélek tovább itt a közelben.