Tegnap volt a nap, amikor végre nem volt délutáni tanítvány (lett volna, de előrehoztuk hétfőre), nem volt próba, extra program, hanem munka után hazaugrottam, felvettem egy színes, magasderekú kisszoknyát (ami a kedvencem most, új, majd megmutatom, legszívesebben le sem venném), a bőrdzsekim meg a bakancsom, a Nyugatiban várt a pasim, fél 5-kor már könyveket nézegettem az Írók boltjában, kaptam kávét a Nespressonál (miután otthagytam egy vagyont), fél 6-kor már az Opera mellett ültem, miközben egy szép adag sütőtökkel töltött, spenótos-tejszínes tortellini gőzölgött előttem (mert ebédelni nem volt időm), 7-kor körbejártam a kutyával a parkot, míg a pasim még dolgozott egy kicsit, 8-kor pedig már lezuhanyozva, pizsiben, tökéletes lelki békében, 2 takaró alatt feküdtem az ágyban. Magyarul ha kiiktatnám a magántanítványokat, akkor mindenre lenne időm, és ennyire szuper hétköznapjaim lennének, csak nem lenne pénzem könyvekre, színes kisszoknyára, nespressora, meg sütőtökös tortellinire. Ez egy ördögi kör.
Csak élőben sokkal szebb, és rajtam értelemszerűen sokkal jobban áll. Hiperrövid, suliba nem merem felvenni.Ja, és Zara, innen.
Csinos! :) És mi lenne, ha itt, Bp.-n vállalnál tanítványokat, ameddig a pasas dolgozik még egy kicsit?
VálaszTörlésNem lenne kevésbé bonyolult, mint ami most van, főleg, h különböző okok miatt nála nem (mindig) tudnék tanítani, az itthoni diákjaim meg régiek, megbízhatóak, nem mondják le az órákat, nehéz szívvel dobnám őket.
Törlés