Helyzetjelentés

Szerintem még sosem fájt két sörtől így a fejem mint ma, gyanúsak nekem ezek a kézműves sörök. Ebből is látszik, hogy maradni kell a finom boroknál. No meg valószínűleg az is számít, hogy nem vagyok már 20 éves, de 30 sem, basszus. És ez gondolom már csak rosszabb lesz. Mondjuk én már attól is képes vagyok másnapos lenni, ha éjfél után fekszem le. 

Örülök: A fejfájásom ellenére elmentem edzeni a barátnőimmel délelőtt, és meglepően jól ment, futottam 40 percet, meg erősítettem kicsit. Annyival jobb így, együtt a lányokkal, egyedül borzasztóan szoktam unni magam. Hirtelen felindulásból vettem egy 6 alkalmas bérletet is, ami le volt árazva 3500 forintra, úgyhogy most járnom kell rendszeresen, nem baj, rám fér.

Alig várom: Bármelyik pillanatban megszülethet a vadiúj unokahugim, ez annyira izgalmas! A tesóméknak ő lesz a harmadik gyereke, szóval ők halálos nyugalommal várják a kicsit, csak a sógornőm lenne már nagyon túl a szülésen. Teljesen elöl van a bébi a pocakjában, de tényleg, csoda, hogy föl nem borul, és persze már nem bír se állni, se ülni vagy feküdni, elege van nagyon. Furcsa belegondolni, hogy tőlem milyen távol van ez az egész... Nem baj, tőlük mindig kölcsön tudok kérni 1-2, sőt, 3 gyereket, ha ilyen irányú hiányom van.

Izgatott vagyok: Azt talán már meséltem, hogy nagyon szeretem a rendet, de nálam ez nem jön természetesen, bár ez a lakásomon nem látszik, de nagyon komolyan oda kell figyelnem, hogy ne alakuljon ki káosz körülöttem. Mindig nagyon irigyeltem azokat, akikben a vérükben van a rend és a szervezettség, még ha tudom is, hogy van, aki túlzásba viszi a dolgot, és túl sok energiát fektet abba, hogy patika legyen körülötte. A pasim is nagyon profi ebben, a múltkor belenéztem néhány fiókjába, és nem hittem el: mindennek megvan a pontos, fix helye, és a legutolsó cucca is élére van állítva... Szóóóval én is ilyet akarok a fiókjaimban és a polcokon, ráadásul nekem annyi helyem van, bőven, kényelmesen elférek a polcokon, a fiókokban, az akasztós szekrényben. Úgyhogy ez lesz a holnap délelőtti program, megsétáltatom az ebeket, majd rendbe rakom a ruháimat. Élére állítom mindet!

Bárcsak: Mivel a pasi céges hétvégén van, én bébiszittelem az ő blökijét is, és ez nagy öröm, mert imádjuk egymást. Azt mondja, amióta együtt vagyunk, sokkal bújósabb a kutya. Nekem az a véleményem, hogy két kutya pont kétszer annyira jó, mint egy. Reggel arra ébredni fél 7-kor (megszokták, hogy olyankor kelek, órát lehetne igazítani hozzájuk), hogy két mosolygó, farkcsóváló kutya áll az ágyam mellett, 10 centire az orromtól, szívmelengető érzés. Összefacsarodik a szívem a kidobott, menhelyeken szomorkodó kutyik láttán, és úgy befogadnék a mieink mellé még legalább egyet, egy olyat, aki senkinek sem kell, és sok szeretetre van szüksége, mert abból még van itthon egy csomó felesleges.

Hangulat: Most egy picit előrefelé nézek, legalább három hónappal, iszonyúan várom, hogy maximum egy farmer dzsekit kelljen a szoknyámhoz húznom, és hogy a harisnyáimat is elfelejthessem egy fél évre. Unom a kabátokat, a sapkákat, unom ezt a randa időt. Várom a tavaszt.