home is where he is ❤

Barni nagyon karácsonyfa-ellenes, és én is egyre inkább érzem, hogy kegyetlenség, amit a sokezer szép fenyővel művelünk, csak hogy 2 hét múlva kibasszuk őket a szemétbe. De mégis, az első közös karácsonyunkra mindketten úgy éreztük, hogy kellene egy igazi, szép fenyő, és végül vettünk is egy nem túl nagyot, de gyönyörűt. Barni tette rá az égőket, és én díszítettem fel, azzal a kb 15 piros dísszel, amit otthonról hoztam, a pici, kockás textil fenyőkkel, a manókkal meg az angyalkákkal. Csodás lett, meleg, letisztult, barátságos. Csináltam néhány fotót a lakásról, és átküldtem a lányoknak, akik még sosem jártak itt. És nagyon fura volt, de azt írták mind, hogy mennyire otthonos, milonkás, színes, kedves ez a lakás, nem is olyan pici, és teljesen más, mint amilyennek az én leírásom alapján elképzelték. N

Voltunk otthon, Vácon karácsonyozni a családommal, és megint olyan érzés, mint amikor Genfben éltünk: már nem a szép, tágas, duna-parti lakásomban érzem magam otthon, nem is látom már olyan csodaszépnek és kényelmesnek, elkezdtem látni a hibáit is. Itt vagyok itthon, Budapesten, a szűk kis 38 m2-n, ahol az erkélyünk alatt suhan el a villamos. Most először én is olyannak látom ezt a lakást, mint a lányok: otthonosnak, színesnek, kedvesnek, kényelmesnek, és már én sem érzem olyan picinek. Én azt hiszem, megérkeztem ide a szívemmel is.

Ezt pedig Edynél olvastam, sajnos nem tudom, honnan idézi, de így érzem most én is: "A szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek a boldog emberek."