Fú, de kemény nap volt ez, pedig semmi különös nem történt, 7-kor keltünk, sokat játszottunk, sétáltunk, egyszer egy órára tökegyedül bealudt az ágyában játék közben, este fél 8-kor pedig percek alatt kidőlt, szóval minden tök jó volt, mégis, alig bírom nyitva tartani a szemem. Minden tiszteletem a gyermeküket egyedül nevelő szülőké. Szeretnénk még egy gyereket, ha összejön, de Barni munkája mellett azért ez nekem kőkemény így is, nem hogy úgy. Na mindegy, ezt mára elengedtem, kilakkoztam a körmeimet, kialszom magam, holnap délelőtt pedig pár órát a nagyszülőknél lesz Dani, szusszanhatok kicsit, este pedig, ha minden igaz, befut Barni is, és lesz egy vasárnapunk együtt lenni. Azért ilyenkor kicsit örülnék, ha valami hétköznapibb munkája lenne.
Köszi az érdeklődést azoknak, akik írtak, nem raktam fel a lakáshirdetést, mert nincs még alaprajzunk (hétvégén lesz), nincsenek fotók (kéne gyerek nélkül pár óra elpakolni, hogy ne legyen tele minden cuccal, játékkal meg családi fotókkal, lehetőleg napfényes időben, és akkor be lehetne szépen fényképezni), meg nem tudjuk az árat (egy ingatlanos barátnőnk ígérte, hogy segít kitalálni, talán vasárnap eljön), talán hétfőre meglesz minden. Illetve még azt nem tudjuk, hogy hogyan fogjuk mutogatni a lakást, én mondtam, hogy majd idejönnek és megmutatom, de Barni szerint úgy, hogy a gyerek itt van, semmiképpen, majd szombatonként mi (D ügynök és én) elmegyünk pár órára valahova, és addig ő megmutogatja a lakást. Mondjuk egyrészt hova mennénk, másrészt ő szombatonként is dolgozik mostanában, szóval nem értem, hogy gondolja. Én annyira úgy vagyok vele, hogy haladjunk már, de nélküle nem olyan könnyű elintéznem a dolgokat, ő meg egyszerűen nem ér rá.
Ma este felugrottak Barni szülei és hoztak egy jénai rakott krumplit (örök hálám), úgyhogy eldöntöttem, hogy holnap délelőtt, míg Dani náluk lesz, nem bevásárolni fogok, főzni, takarítani, meg a többi felelősségteljes, háziasszonyos dolgot, amiket ilyenkor szoktam, hanem mondjuk kiruccanok Szentendrére inni egy kávét, elmegyek futni, vagy esetleg spontán találkozom valamelyik barátnőmmel. Decisions, decisions.
(Aztán persze annyira ismerem magam, gondolom, az MDF piacra fogok menni, berakok egy mosást, meg pimpelgetek valamit a lakáson. )
Hát nem tudom mi a hétköznapi munka, az enyémnél hétköznapibb nem nagyon van de reggel 9-kor kezdtem, éjfél elmúlt és csak pisilni meg enni keltem fel. (természetesen rendelt kaját). Elnézést a kommentért. De legalább nem kisgyerekes. :-((
VálaszTörlésEgyébként mi a gyerek 1 éves korában adtuk el a lakást, nem okozott gondot, mert nagyon élvezte a látogatókat. Pedig ő nem volt egy együttműködő baba de olyankor semmi gond nem volt vele. Mondjuk a takarítás idejére bébiszittert hívtam, de a vevőkhöz nem kellett.
Borzalmas csak olvasni is, h mennyit dolgozol Fella. :(
TörlésIgen, de akkor nem volt világjárvány, ami miatt extra necces idegeneket beengedni a pici lakásba, ahol nincs hova elvonulni. Belépsz, két méterre ott játszik a baba a kis szőnyegén.
Nem tudtok online bejárást csinálni? Nem tudom pontosan hogy lehet megoldani technikailag, de elég sokat latok itt mostanában a neten. Gondolom akit igazán érdekel az személyesen is elmegy, de hátha pár feleslegesen odalátogatót ki tud szűrni.
Törlés