Eljött az az időszaka az évnek, mikor már nem fűtenek, de közben meg iszonyú hideg van a lakásban. Éjjel annyira fázom, hogy két hosszú ujjú felsőben és zokniban alszom, de ma azon is gondolkodtam, hogy sapit is veszek fel (volt már rá példa). Közben a kisfiunk nem hisz a betakaródzásban, két rúgással tűnteti el magáról a jó meleg takaróját és leginkább maga alá gyűri, és van rajta hálózsák, de az nem olyan nagyon meleg. Ráadásul azon is aggódom, hogy a kis pihék mennyire melegítik a fejét, gondolom, semennyire. Bár a 10 hónap alatt egyszer sem volt még náthás sem, szóval úgy látszik, betakaródzás nélkül is van élet. 

A lényeg a lényeg: jöhetne már a konstans meleg, vagy legalább a tavasz, annyira utálok fázni. Úgy volt, hogy lemegyünk a hosszúhétvégére a Balcsira, de így, hogy esni fog, túl hideg van még a házban, hiába lehet lent befűteni a kályhában, fent meg éjszakára hősugárzóval, de a ház maga akkor is nagyon hideg még. 

Tegnap este Barni megint későn jött, 11 körül, és úgy terveztem, hogy majd megfőzöm előre a tökfőzeléket, meg teszek-veszek, de végül nem volt kedvem (és milyen jól tettem, mert ma reggel munkába menet Barni anyukája bedobott hozzánk egy nagy adag kaját). Van egy nyomozós sorozat, amivel egy ideje már szemezek, és amiben Kate Winslet a főszereplő: az Easttowni rejtélyek, ledaráltam belőle 4 részt, nagyon tetszik. Annyira nyomasztó őskáosz mindenkinek az élete benne, hogy teljesen gondtalan, lába-lógatós szerencse-lányának érzem magam tőle, haha.